Komárom-Esztergom megye településtörténeti kalauza

KÖRNYE

TOKOD, ÚNY 77. Tokod pecsétje. 18-19. század ÚNY A község neve puszta személynévből keletkezett, magyar névadással. Az alapjául szolgáló személynév forrása valószínűleg az ótörök on (tíz) vagy a szláv unijb (jobb) szóval függ össze, de magyar személynévből is származtatható. Okleveles említése 1262: Hun. Egyéb forrásokban Wn, Vn, feldolgozásokban Un, Ungy változatokban is szerepel. A rézkortól - a népvándorlás kivételével - lakott hely. Leghíresebb leletei a nagy méretű urnák, bronzkori leletek, középkori vaskulcs és 13-14. századi érmék. A falu a 12. században királynéi birtok volt. A török korban nagyrészt elpusztult. Pusztaúnyként (Wn deserta - elhagyott Úny) említik 1588-ban is. 1647-ben Eölbey Márton és neje, Szeghy Katalin birtoka volt. Az Eölbeyek szőlőműveseket telepítettek Únyra. Később a török elleni harcok legendás hírű lovassági parancsnoka, Miskey István szerezte meg, kialakítva az ország egyik legnagyobb közbirtokosságát. Miskey III. István a 18. század közepén Únyra költözött, ma is élnek ott utódai. Az 1784—87-es összeírás szerint a Miskey család birtoka volt. 119 házban 158 család élt, népessége 646 fő volt. 12 nemest, 37 parasztot, ez utóbbi 32 örökösét és 79 zsellért írtak össze. A község döntő többsége magyar volt. A 19. század első felétől jelentős szerepre tett szert a német és a zsidó lakosság. Birtokcserékkel és beházasodásokkal Úny valódi nemesi fészekké vált a 20. század elejéig (Huszár, Miskey, Andrássy, Kégly stb. családok). 1845-ben Kossuth Lajos lemondott únyi birtoka utáni nemesi adómentességéről és közmunkát vállalt. A közbirtokosság és a Hahn-birtok a község 2016 k. holdas határának kb. 25 %-át bírta. Határában jól megtermett a kukorica, melyet a padláson, vagy az udvarban a szederfákon, körtefákon, vagy ágasokra fektetve füzérekbe fonva tároltak. Századunk elején napraforgót is termesztettek, melyből az olajat a máriahalmi olaáütőben préseitették ki, a visszamaradó "pogácsát" pedig az állatokkal etették meg. A hagyomány szerint a múlt század végén lengyel kereskedők is vásárolták az únyi bort, mustot. A századfordulóig a gabonát itt is vermekben tárolták. Az őrlést a község saját malmában végezték, amely 1935-36-ig működött. 388