Komárom-Esztergom megye településtörténeti kalauza

KÖRNYE

ÚNY Leggyakrabban a zsámbéki vásáron adták el portékájukat az únyiak. A pesti piacokra főleg szilvával jártak. Más községekből is jöttek ide lovaskocsikkal szilváért, hogy felvásárolják lekvár vagy pálinkafőzés céljára. A kofák baromfiféléket, tejtermékeket vittek Újpestre, ritkábban Dorogra és Esztergomba is. Az 1920-as években megnövekedett a bányászok száma. Nyáron a kisföldűek és a bányászok az esztergomi káptalan Kiscsév-pusztai földjén vállaltak napszámos munkát. Társadalmi életének aktivitását jelzi az 1891-ben megalakult Úny-Kirvai Önkéntes Tűzoltó Egyesület - önállósult 1914-ben -, melyet 1897-ben a Kirva-Únyi Hitelszövetkezet, majd az Únyi Protestáns Kör, 1911-ben a Hangya Fogyasztási és Értékesítési Szövetkezet, 1925-ben a Levente Egyesület, 1930-ban pedig a Polgári Lövészegylet követett. 1871-1950-ig áll fönn az Únyi Körjegyzőség. Tagközsége 1871-1920 között Kirva és Epöl, 1921-1950-ig Kirva (Máriahalom). AII. világháború harcai 1945. december 25-étől 1945. március 21-éig tartottak Únyon. AII. világháborús emlékművet (a felszabadulási emlékmű átalakításával) 1990. augusztus 20-án avatták fel a falu közepén. Az 1959. március 9-én alakult Haladás MgTsz, 1961-ben egyesült a máriahalmival és 1964-ben a sárisápival. 1960-ban létesült Úny-Újtelep. A szénbányászat visszafejlesztése miatt a lakosság kettős foglalkozású lett. Sokan dolgoznak Budapest üzemeiben. Lakosságának száma a két évszázad alatt alig változott, 1787-ben 646 fő, 1990-ben 647 fő volt. Területe 1160 ha. 1973-ban Dág néven és székhellyel - Úny és Máriahalom átcsatolásával - községi közös tanács alakult. 1990-ben Úny ismét önállóvá vált. 1984-1988-ig Dorog vonzáskörzetéhez tartozott. NÉPRAJZ Földrajzi nevei a múltra utalnak. Az únyi falurész és a Basarc-dűlő a török kori harcokat idézi. A Perbálra és Tökre őrletésre szállított gabona útjára az Őrlői út elnevezés ragadt. A községi legelőt Páskomnak nevezték. A Jánoshaláli dűlőben sokak szerint egy János nevezetű gazdát ütöttek agyon. A Diós határrész ma valóban diófáiról ismert, e nevét bizonyára a 19. század közepén még itt található Dióspusztáról kapta. KATOLIKUS, REFORMÁTUS EGYHÁZ, ZSIDÓ HITKÖZSÉG III. Béla 1193-ban megerősítette únyi birtokukban a fehérvári kereszteseket. Árpád-kori templomát Szent József tiszteletére szentelték. Ennek alapjaira emelték templomukat a reformátusok. Ezt a katolikusok 1732-ben elvették, s Szent Mihály arkangyal tiszteletére felszentelték. Katolikus egyháza 1787-ig Csév filiája 1787-ben helyi lelkészséggé vált - ettől kezdődően itt vezetik anyakönyveit - 1810-ben plébániai rangot kapott. Ekkor épült fel parókiája is. Anyakönyveit 1787-től őrzik. 1947-ben működő hitbuzgalmi egyesületei: Katolikus Unió, Jézus Szíve Társulat, Rózsafüzér Társulat, Szent Gyermekség Műve, Szívgárda. A református egyházközség létéről a 18. századtól vannak adataink. Anyakönyvei 1849-től önállóak. Korábban Tinnye leányegyháza volt. Irattár és levéltár helyben kutatható. Temploma 1794-ben, a türelmi rendeletet követően épült. A lelkészlak kertjében Család- és életvédelmi tábor néven nyári ifjúsági tábor működik. 389