Komárom-Esztergom megye településtörténeti kalauza

KOMÁROM-ESZTERGOM MEGYE RÖVID LEÍRÁSA ÉS BIBLIOGRÁFIÁJA - NÉPRAJZ

NÉPRAJZ említette Komárom megyét. Ugyanebben az időben készítette a megye községeiben - még el nem bontott épületekről - vázlatait Tóth János. (E rajzokat a Szentendrei Szabadtéri Múzeum őrzi.) TELEPÜLÉS, TELEKFORMÁK A települések kialakulásánál a településföldrajzi tényezők Komárom-Esztergom megyében is meghatározták egy-egy falu utcáinak, házainak elhelyezkedését. A községek többsége része, részint a török hódoltság hatására, részint a későbbi növekedésükből adódóan a csoportos települések, más szakirodalom szerint az ún. halmazfalvak közé sorolhatók (pl. Ászár, Bajna, Császár, Dad, Héreg, Kocs, Mocsa, Nagyigmánd, Pilismarót, Tata). Legtöbbjük három halmazból (Burgundia, Gurgyal, Öreg utca) és a 19. század elejétől hozzájuk kapcsolódó kisebb csoportokból (pl. Cigánysor, Kertalja, Kis utca, Rajna, Tabán, Tófenék, Újtelep) alakult ki. Az Öreg utca a települések (Bokod, Császár, Kocs, Mocsa, Nagyigmánd, Szend, Tóváros, Vérteskethely) ősi magja, és Tatabányán is a "kolónia" legrégibb utcája. Kocson itt laktak a nemesek s a módosabb gazdák. A Burgundia, Burga elnevezés (Bokod, Dad, Császár, Héreg, Kocs, Oroszlány, Réde, Súr, Szák, Szend, Tardosbánya, Tata) a katolikus templom környékén épült utcákat jelölte. A Gurgyal, Gurdon területén a házas zsellérek éltek. A Tabán elnevezés (pl. Bajna, Dág, Gyermely, Tata, Úny) török eredetre vezethető vissza. A Cigánysort sok helyen Pérónak nevezték. A legtöbb község Alszegre és Felszegre tagolódott (Bajna, Bakonyszombathely, Bokod, Dad, Epöl, Ete, Nagysáp, Naszály, Neszmély, Nyergesújfalu, Szák). Az Alvég és Felvég két esetben (Pilismarót, Tokod) fordult elő. A 18. században a Komárom-Esztergom megyébe érkező telepesek egy utcából álló uti falvak lakosai lettek. Az idők folyamán e települések több utcával bővültek, de így is megőrizték uti jellegüket (pl. Dunaszentmiklós, Leányvár, Máriahalom, Vértessomló, Vértestolna). Az uti falvak egy részére, főleg a Gerecse völgyébe települt községekre jellemző, hogy utcájuk orsószerűen kiszélesedik. A szabadon maradt térre ezekben a falvakban (pl.Baj, Bajna, Bakonybánk, Bánhida, Csatka, Dad, Ete, Környe, Nagysáp, Pilismarót, Réde, Tardos, Tarján, Vértesszőlős, Vérteskethely) katolikus templomot, községházát, I. világháborús hősi emlékművet építettek. Néhány településnél a falun átfolyó patak (Agostyán, Úny) vagy vízfolyás (Csolnok) mentén, annak két oldalán épült házsorral alakult ki völgyi falu. A községekben a telkek építővonala hosszában, szalagszerűen halad az utcától befelé. A telek utcai részén áll a lakóház, kamrafélék, istállók egy fedél alatt, vagy egymáshoz építve. Ezekkel szemben vagy még mindig egyvonalban áll a disznóól. Az istállóval szemben a trágyadomb, hozzáépítve az árnyékszék. Az épület végétől folytatódik a féhaj és a szemház a szérűvel. A HÁZ A19. század végén még előfordult, hogy a községekben sárfalú házat építettek. Ezeknek az épületeknek a fundamentumát kőből rakták. Erre szórták villával a megvizezett szalmával vagy pelyvával kevert földet. Kétszerre rakták fel a falakat. Az így elkészített épületet száradni hagyták, később megtapasztották. A tapasztás után felrakták a mestergerendát, körül a falakra pedig a sárgerendákat. A ház elejénél és a végénél a fal közepéhez ágast ástak le. A sárgerendákra 120 cm távolságra egymástól keresztgerendákat fektettek. Ezekre három ollófát* illesztettek, elöl, középen és hátul. Felrakták az ollófákra és az ágasra a szelement*. A szelemenre kívül rátették a horogfákat*. Végül hosszában belécezték a tetőt. A tetőre a nádat a nádazó rakta fel docskánként*. Egyszerre egy rúdalja nád* felrakását végezték el. Mielőtt a nád verését megkezdték volna, a tető két végére feltették a torombát*. A rúdalja nádat a tetőn kibontották, majd csaptatókkal, cuca* segítségével a léchez lekötötték. Amikor mindkét oldalán a tetőre pofozóval felverték a nádat, akkor leszegték. A szegést a nádazó elöl, a torombánál kezdte, s innen haladt végig a ház gerincén. A szegést léccel szorították le, a tetejére kolbász* került, hogy ne folyjon be a víz. A ház oromzatát bedeszkázták, hátul a sövényfalat betapasztották. A régebbi házak gádor nélküliek voltak. A kéményt a konyha fölé a nád felrakása előtt húzták fel. Ma a régebbi sövénykémény helyett mindenütt vályogból vagy téglából rakják a kéményt. * Lásd a fejezet végén jegyzetben 25