Komárom-Esztergom megye településtörténeti kalauza

KÖRNYE

NYERGESÚJFALU NYERGESÚJFALU Nevének több változata maradt fenn. Mai alakja többszörös szóösszetétel eredménye. Előzményei: Nyergedszeg, Negedsceg. Az előtag a hegynyereg értelemben használt nyereg szó -d képzős származéka; a szeg házcsoportot, falurészt jelent. Az újfalu egy új településrész megjelölésére szolgál. A török elleni felszabadító harcok után betelepült németek egyszerűen lefordították a falu nevét, s Neudorf néven maradt meg máig a köznyelvben. Okleveles említése: 1283: Nergedscheg, 1280/1283: Wyfalu, 1285: Non a Villa, 1332: Nova-Vüla. 1283-ban a Zovárd nembéli Miklós fiai, Csák és Zovárd birtokolták. Pusztamarót ekkor a Tardos nemzetség tulajdona volt. 1388-ban Zsigmond koronázási ajándékként az esztergomi érsekségnek adományozta, s ez az állapot fennált az 1945. évi földbirtokrendezésig. Kisebb-nagyobb megszakításokkal lakott hely volt. Ezt 28 régészeti lelőhelye is bizonyítja. Jelentősek az újkőkori, a hajdani római településnek és erődjének (Crumerum) tárgyi emlékei, valamint az Árpád-kori Újfalu maradványai. Az 1281-ben először említett Marót falu érseki vadászkastélyának leletei a mai Pusztamarót környékén - Nyergesujfalu határában - kerültek elő. E két falut a középkorban több földesúr, köztük az esztergomi érsek bírta. 1483-ban révet létesítettek a Dunán. S a század végén erődített hellyé vált. A török korban végig lakott hely. Dobozi Mihály tragédiája történelileg bizonyíthatóan Pusztamarót közelében zajlott le 1526-ban. A török elleni felszabadító harcok során elpusztult. 1696-ban lakatlan, romos helyként említik. Az 1700-as évek elején az esztergomi érsekség németeket telepített a környező falvakból beköltözött magyar lakosság közé. Későbbi lendületes fejlődését jelzi, hogy a 17. században postaállomása és lóváltóhelye volt a BudaDorog-Dunaalmás-Bécs útvonalon. A "híres gyors kocsisok" 3 óra alatt repítették utasaikat Pestre. A település szerepet játszott a Rákóczi szabadságharc csatáiban is. A harcok során 1704-ben fogságba esett Bottyán Jánost nagy furfanggal szabadították ki a császáriak kezéből a helybéli parasztok. 1706-ban a Sánc-hegyen lévő őrséget kardélre hányták a császáriak. 1728-ban nagy tűzvész pusztított a községben. Lakóinak száma 1755-ben 907 fő volt. Az 1784-87-es népszámlálás adatai szerint tulajdonosa az esztergomi érsek volt. 198 házban 282 család élt, népessége 1279 fő. Közülük 1 pap volt 1 tisztviselő, 7 polgár, 103 paraszt, utóbbinak 78 örököse és 169 zsellér. A 18. század végétől a község egészségügyét "Ispotály", illetve "szegényápolda" szolgálta. Az 1831. évi kolerajárvány Nyergesen igen sok áldozatot szedett. Nagy határának (7104 kh) csaknem felét az érseki uradalom foglalta el. Gyümölcsöse messze földön híres volt. Iskolát is tartott fenn Pusztamaróton. A vasút megépítéséig a lakosság fele fuvarozásból élt. Már jóval korábban "híressé tették" parasztpostásai, akik nyilván jó lovakat tartottak. XA Duna közelsége valamint agyagásványai és a mészkő teremtették meg az iparosodás feltételeit. A megye egyik legnagyobb téglagyára, amely az "Egyesült tégla és cementgyár Rt." tulajdona volt, a századfordulón évente 12 millió téglát gyártott. > 1868-ban Benkó Károly megalapította - a Márton-kúti agyagásványokra alapozva - a cementgyárat; Hatschek Lajos Eternitgyárat létesített 1902-ben. Nyergesújfalun 1910-ben létesült a 8 tantermes állami elemi iskola. Az első világháborúban elesettek emlékműve a Kálvária dombon áll. Önkéntes Tűzoltó Egyesülete 1885-ben, Hangya Fogyasztási Szövetkezete 1905-ben alakult. Ezt követte 1911-ben a "Gondoskodás" Temetkezési Egylet, 1912-ben az Iparoskör (elnöke: Kernstok Károly), 1922-ben a Nyergesújfalu és Vidéke Ipartestület, 1926-ban a Levente Egyesület, 1933-ban a Kultúrkör, a Polgári Lövészegylet, 1944-ben az Eternit Önsegélyző, Önképző és Sport Egyesület, 1947-ben a Magyar Viscosa Rt. Munkás, Önképző és Sportegyesülete valamint a Nyergesújfalui Vadásztársaság. 287