Komárom-Esztergom megye településtörténeti kalauza

KOMÁROM - ÉSZAK-KOMÁROM, KOMÁROM (Képzőművészek, írók, költők)

ÉSZAK-KOMÁROM, KOMÁROM könyvtárral és az irodalommal jegyezte el magát. 1906-ban lépett Komárom város szolgálatába mint könyvtáros, s e munkakörében megmaradt 1945-ig. A következő lapoknak és kiadványoknak volt szerkesztője: Komáromi Újság, Csallóközi Lapok, Komáromi Lapok, Barázda, Vagyunk, Komáromi Kalendárium, Csallóközi Naptár, Barázda Naptár. Szépirodalmi és történetírói munkássága szintén jelentős. 1945 után, mint minden magyar nemzetiségű köztisztviselőt megfosztottak állásától. Rokonainál, a szomszédos Tany községben meghúzta magát fizetés és nyugdíj nélkül. A megszállott kutató és író tétlenségre lett kárhoztatva. Kívánsága szerint Komáromban temették el. Főbb művei: Mici, Gizi meg a Böske és egyéb elbeszélések. Győr, 1902. - Lucifer kisasszony és más egyebek. Komárom, 1908. - Balogh Etus éjszakái és egyéb történetek. Komárom, 1920. - Atlantisz, az elsüllyedt világrész. Komárom, 1920.-Komárom a magyar népdalokban. Komárom, 1911.-Acsallóközi aranymosás. Komárom, 1911. - A régi Csallóköz. Komárom, 1911. -Fejedelemjárás Komárom megyében. Hazai, külföldi és exotikus fejedelmek, uralkodók, főhercegek, diplomáciai követek tartózkodása Komáromban és Komárom vármegyében a rómaiak korától egész napjainkig. Komárom, 1912. - A komáromi nyomdászat és a komáromi sajtó története. Komárom, 1914. - Régi utazások Komárom vármegyében. Komárom, 1928. - A komáromi magyar színészet története 1811-1941. Komárom, 1941. - A vesztőhelytől az internálótáborig. Komárom, 1943. BARÓTI SZABÓ Dávid (Bárót, 1739. ápr. 10. - Virt, 1819. nov. 22.) A "klasszikus triász" egyik költője, műfordító, nyelvészeti író, jezsuita pap, tanár Iskoláit Székelyudvarhelyt végezte. 18 éves korában a jezsuita rend tagja lett. Tanított Nagyszombatban, Székesfehérvárott, Kolozsvárott, Egerben, Nagyváradon, Besztercebányán, majd - a jezsuita rend feloszlatása után - a komáromi gimnáziumban 1773-1777-ig. Ekkor írta első nagy jelentőségű művét "Új mértékre vett különb különb verseknek három könyvei" címmel, melyet Kassán adott ki 1777-ben. Az 1763-as komáromi földrengésről terjedelmes epikus költeményt írt (A komáromi földindulásról). 1777-ben Kassára került. Kassai tartózkodása alatt sem szakadt el Komáromtól. Tevékeny kapcsolatban állt a Komáromi Tudós Társasággal, s annak folyóiratával, a Mindenes Gyűjteménnyel. Nyugállományba vonulása után visszatért Komáromba, pontosabban Virt községbe, a Pyber családhoz. Életének hátralevő 20 esztendejét a tevékeny munka töltötte ki. Akkori legnagyobb fordítói vállalkozása Vergilius Aeneis c. eposzának és 10 eklogájának lefordítása (Bécs, 1810; Pest, 1813). 1803-ban írta s Komáromban jelentette meg Á magyarság virágai című nyelművelő művét. A Pyber-kastélyban írta az Orthográfia és grammaticabéli észrevételek a magyar prosodiával együtt című tudományos értekezését is (Komárom, 1800). Művei: Új mértékre vett különb különb verseknek három könyvei. Kassa, 1777. - Megjobbított s bővített költeményes munkái. I—III. Komárom, 1802. - Ki nyertes a hangmértéklésben. Kassa, 1787. - Orthographiaés grammaticabéli észrevételek a magyar prosodiával együtt. Komárom, 1800. - A magyarság virágai. Komárom, 1803. BENYÁK BERNÁT József (Komárom, 1745. dec. 6. - Selmecbánya, 1829. márc. 1.) író, költő, nyelvész, jezsuita tanár 1779-ben a pesti líceumban ő tanította először magyarul a filozófiát. Ő sürgette először az állami tanárképzés létrehozását és az ország tanügyének egységesítését. 200-nál több munkája maradt fönn, többségüket anyagiak hiányában nem tudta Idadni. írt magyar bölcsészettörténetet, logikát, erkölcstant, magyar és francia nyelvtant, magyar és latin politikai és hazafias verseket, zenedarabokat és mintegy 20 iskoladrámát. Irodalom: Takács Sándor: Benyák Bernát József és a magyar oktatásügy Bp. 1891. 232