Komárom-Esztergom megye településtörténeti kalauza

A TELEPÜLÉSEK LEÍRÁSA ÉS BIBLIOGRÁFIÁJA - DUNAALMÁS

DÖMÖS, DUNAALMÁS BIBLIOGRÁFIA GODA Gábor: Képzőművészek a Dömösi Galériában. = Művészeti Műhely. 1989. 2. sz. 4-5. 1. HORVÁTH István: Dömös és környéke. = Dunakanyar Tájékoztató. 1968. 2. sz. 26-32.1. KALAPOS Árpádné: Emlékezésem. Dömös község közigazgatási tevékenysége 1945-1984. Dömös, 1986. 9.1., - Gépírat - TbM. HORVÁTH István: Dömös és környéke. Vác, 1979. 44. 1. - Illusztr. KISHONTI József: Dömös község monográfiája. (Dömös, 196?) 5.1. - Gépirat. - MK. KÖVESS Gyula: Adatok a dömösi szénbányászat történetéhez. = Bányászati és Kohászati Lapok. Bányászat. 1983. 7. sz. NEDECZKY Gáspár: Dömös története és újabb leírása. Esztergom, 1880. RIMELY Károly: Dömös. Történeti adatok után. = Családi lapok. 1853. I. 1. sz. SZOBRÁSZOK, festők, grafikusok Dömösön. Bev. Kaposi Endre. Dömös, 1988. Dömös Barátainak Köre. 21. Dömös pecsétje. 1737. DUNAALMÁS A név utótagja almafával benőtt helyet jelöl, előtagja megkülönböztető szerepű, és folyó közelségére utal. Okleveles említése 1093, 1216, 1225, 1237/40: Almás. Abból a birtokból különülhetett el, melyet Szent István adott a pannonhalmai apátságnak. Szent László a Szentmárton főapátságnak adományozta Almást. A tatárjárás idején elnéptelenedett a falu. 1342-ben ismét lakott hely, Károly Róbert egyik oklevelét innen keltezte. Bél Mátyás leírása szerint nem volt legelője sem rétje, sovány termőföldje a szőlőhegy lejtőjén található. A település a Bécset Budával összekötő út mellett fekszik. Lakói magyarok. Vallásukra nézve 196 katolikus, 608 református és 8 zsidó. A Duna lankás partján a tatai hőforrásokhoz hasonló eredt. Egykor híres volt a községben épült szerzeteskollégiuma. A törökök 1529-ben elpusztították a falut, 1570-ig lakatlan volt. 124