Komárom-Esztergom megye településtörténeti kalauza

A TELEPÜLÉSEK LEÍRÁSA ÉS BIBLIOGRÁFIÁJA - DUNAALMÁS

DUNAALMÁS Ekkor a komáromi várparancsnokság református magyarokkal Rév-Almás néven benépesítette. A betelepített lakosok Harcsa, Barsi, Kecskeméti, Kun, Mészáros, Takács, Tar nevűek. Híres kénes forrását a 18. században Mária Terézia is meglátogatta. Az 1784-87-es népszámlálás adatai szerint birtokosa Zichy Miklós gróf volt. 112 házában 152 család élt, népessége 693 fő, közülük 2 pap, 33 nemes, 1 polgár, 47 paraszt, ez utóbbi kettő 45 örököse és 77 zsellér volt. A faluban 1815-ben földrengés, 1830-ban árvíz, 1831-ben kolera pusztított. 1849-ben Klapka serege Almás faluban ütközött meg a császári csapatokkal. A község földesura korábban a gróf Zichy család volt, majd 1853-1945-ig a Klosterneuburgi Kanonok Rend birtokolta. A dunaalmási kőfejtő már a rómaiak érdeklődését is felkeltette. A hegy vonulatában jól látható a mintegy két kilométer hosszú, régi, kőlapokkal fedett út, amely a kitermelt építőanyag szállítására szolgált. Az itt bányászott kőből építették fel a komáromi várat. Innen szállították a kőfaragásra alkalmas mészkövet a budai királyi palota, az Országház, a budapesti Szent István bazilika és az Erzsébet-híd építéséhez is. Említést érdemel a 19. században működő szeszgyára. Az első világháborúban a faluból 63 lakos vett részt, 26-an életüket vesztették. A település polgárságának aktivitását jelzi az 1925-ben bejegyzett Dunaalmási Önkéntes Tűzoltó Egyesület, melyet 1926-ban a Levente Egyesület, 1930-ban a Polgári Lövész Egyesület, 1931-ben az Iparos Kör, 1933-ban a "Csokonai" Kaszinó és végül az 1934-ben létesült Gazdasági Népház követett. Első Népkönyvtárát 1927-ben, a másodikat - amelyet a Református Leányegyletben helyeztek el 1937-ben kapta a Vallás és Közoktatásügyi Minisztériumtól. 1940-ben és 1941-ben karnagyképző tanfolyamot rendeztek itt 30 fő részvételével, a vármegyei Dalosbizottság szervezésében. A második világháború harcai 1945. március 23-án értek véget a faluban. Termelőszövetkezete 1959-től a naszályi Dunavölgye Tsz. része. Almásneszmély néven 1977-ben egyesült Neszmély és Dunaalmás. 1991-ben szétvált a két település. Az 1990-es népszámlálás adatai szerint Almásneszmély lakóinak száma 3026 fő volt, Dunaalmás területe 1985-ben 1481 ha volt. NÉPRAJZ Földrajzi nevei az elmúlt korok eseményeire és a gazdasági életre utalnak. Török malom (a zsámbéki pasa 1636-ban adományozta a falunak) Római fürdő (a gyógyfürdőt már a rómaiak is használták), Kűhordó út (a kőfejtőből ezen hordták a követ), Kis-tó-mellék jobbágyi (jobbágyoké volt), Füzék melléki nádasok (a Fényes vize itt torkollik a Dunába). A Kőpite az alakjáról kaphatta a nevét. KATOLIKUS, REFORMÁTUS EGYHÁZ Az 1216-ban Szent László tiszteletére emelt katolikus templomát II. Ince pápa említi. Ekkor a Veszprémi püspökséghez tartozott. A török alatti elnéptelenedés után ismét katolikusok települtek ide akik, a lerombolt templom helyébe újat építettek. Anyakönyveiket 1715-től vezetik. A református egyházközség 1570-ben már ismert volt. Anyakönyvei 1801-től lelhetők fel. Régi levéltárának jelentős része a II. világháború idején elveszett, illetve megsemmisült. Tatai Csirke András almási prédikátor volt 1749-1756 között. Békefi Benő dunántúli református püspök 1960-1963 között volt lelkipásztor Almáson. 125