Komárom-Esztergom megye településtörténeti kalauza

A TELEPÜLÉSEK LEÍRÁSA ÉS BIBLIOGRÁFIÁJA - CSÉP

CSÉM, CSÉP Művei: RÉTHEY Prikkel Marián: A Pray-kódex Bp. 1903. - A magyar táncnyelv. Bp. 1906. Sándor István nyelvtudománya. Bp. 1909. - Csuzy Zsigmond szavai. Bp. 1909. - A magyarság táncai. Bp. 1924. BIBLIOGRÁFIA Lásd: Kisigmándnál. CSÉP A helységnév a nyelvemlékbeli Csépán (István) személynév rövidüléses, becéző alakjából keletkezett. 1906 óta hivatalos neve Csép. Ezt megelőzően a Csép névalakot használták. Okleveles említése 1257: Chep, 1272: Chepp, 1327: Chep. A falu határában bronz- és honfoglaláskori leletek kerültek elő. Az Apátiak és a Rátonyiak voltak első ismert földesurai. A török-kor előtt a járás legjelentékenyebb községeként tartották számon. 1427-től a királyné birtoka lett, majd a Csépi családé 1517-ig. Ezután Vass Máté szerezte meg. 1543-ban elpusztult. 1672-1673-ban birtokosa, Pázmándy Gergely betelepítette, de a kedvezmények leteltével szlovák jobbágyai elhagyták. Maga Pázmándi 1713 körül telepedett le itt. Ezt követően majorságot hozott létre a faluban. Gyermekei nemesi közbirtokosságot szerveztek a 18. század közepén. Az 1784-1787-es népszámláláskor 35 házban 85 család élt. A népesség száma 432 fő; 41 nemest, 5 polgárt azok 4 örökösét és 73 zsellért írtak össze. 1848-ban 588 lakosa volt, közülük 123 katolikus, 420 református, 39 evangélikus és 6 zsidó vallású. A 19. század végéig a közbirtokos nemesek irányították a település életét, mely a Bach-korszakban járási székhely is volt. A csépi közbirtokos nemesek körül többen járási és megyei vezető hivatalnoki posztot töltöttek be. E személyeknek bizonnyal szerepük volt abban, hogy 1860-ban a csépi református templom adott otthont annak az egyházkerületi gyűlésnek, amelyen a jelenlévők tiltakoztak az abszolutizmus egyházpolitikája ellen. Öt esztendővel később, 1865 áprilisában három napos gyűlést tartott Csepen a Történelmi Társulat elődje, a Dunántúli Történetírók Társasága. A községben 1789-ben megfordult Sándor Dániel vendégeként Csokonai Vitéz Mihály. Társadalmi életének aktivitását jelzi, hogy 1925-ben megalakult a Levente Egyesület, 1933-ban az Önkéntes Tűzoltó Testület, 1935-ben a Polgári Lövészegylet. Kulturális életét gazdagította a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium által 1938-ban adományozott népkönyvtár. A második világháború megpróbáltatásai a falu területén 1945. március 24-én értek véget. Lakossága 1990-ben 411 fő, területe 2006 hektár volt. 1971. április 1-től Nagyigmánd székhellyel - Kisigmánddal együtt - községi közös tanáccsá alakult. 1984-től 1988-ig Komárom vonáskörzetéhez tartozott. 1990-ben önállósult. Az egykori református iskolában ma helytörténeti gyűjtemény látható. NÉPRAJZ Földrajzi neveinek jellegzetessége, hogy a határban egy-egy részt hatodoknak neveznek (Sándor hatod, Gergely hatod, István hatod stb.), ami a Pázmándy örökség felosztására utal. 101