Képzőművészek Esztergomban a 20. században (Art Limes 2008/2. sz.)

Tartalom - 5. MŰHELYEK, ALKOTÓK

MŰHELYEK, ALKOTÓK 85 ta fel bennem a Babits iránti intenzív érdeklődést. Minél többet foglalkoztam személyiségével és életművével, annál jobban megerősödött bennem az a meggyőződés, hogy emberi és költői nagysága idős korában - a társadalmi és személyes bajok közt gyötrődve - teljesedett ki igazán. Ezért lett témám az idős, beteg Babits. - K. E.: Portrészerűség és eszmeiség minden emlékszobor két alapvető komponense. E kettő aránya és viszonya igen kényes kérdés. Babits esetében az eszmei oldal azonban önmagában is rendkívül bonyolult probléma, hiszen eszmevilága nagyon differenciált, és maga is sokat küzdött saját önmeghatározásával. - B. T.: Ezt én is így látom. Ezért is választottam ezeket a gesztusokat. A fényképekről jól ismert jellegzetes kézre támasztott fejtartást nem akartam elkerülni, de a támaszkodó mozdulat a szobromon szinte csak látszólagos: a kéz és a fej - már vagy még - alig érintkezik. Tétova, befejezetlen mozdulat, miként jobb kezének levegőbe markoló, kapaszkodót kereső, s ugyanakkor önmagára mutató, önmagát figyelmeztető gesztusa is az. A saját lényegét kutató, saját terheitől szenvedő, roppant érzékeny személyiség szellemi erőkoncentrációját akartam szoborrá alakítani. Ez már talán a lehetetlen megkísértése... Elhagytam mindent, ami felesleges, ami a kifejező sűrítését akadályozhatja, ami erről a belső küzdelemről elterelheti a figyelmet. Csak az arc és a kezek beszélnek... - K. E.: Úgy tudom, hogy sehol másutt nem avatnak az idén Babits-szobrot, tehát ez lesz a centenáriumi emlékmű. Igy erre a munkádra remélhetőleg országos figyelem terelődik. - B. T.: Ez egyik legkedvesebb szobrom. Úgy is mondhatnám, hogy saját Babits-élményem emlékműve. A sors különös kegye, hogy Esztergomba kerül, ahol az öregedő Babits legérettebb művei megszülettek. Tudom, hogy mennyire szerette ezt a várost, és szeretném, ha szobrom avatása méltó lehetne ahhoz a szerephez, amit Esztergom játszott Babits életében. Nagy öröm számomra, hogy a centenárium évében kerül felállításra, hiszen ez igazolja a szobrom hitelét. - K. E.: Ezzel a szoborral Esztergomhoz fűződő kapcsolataid is megváltoznak? - B. T.: Eddig is szívesen mentem mindig Esztergomba, ezután még közelebb érzem majd magamhoz. Remélem, lesz mód egyszer arra is, hogy munkásságomról teljesebb képet nyerjen a város műértő közönsége. Néhány hét múlva az esztergomi Petőfi Sándor utcában egy kis téren fehér kőposztamensen félalakos bronzszobor áll majd a zöld fűben. Egy költő szobra, aki egykor úgy járta a várost, mint az újságíró, „...aki riportra tölti elméje töltőtollát, s lélek helyett egy fehér papírt tart a világ elé: írd rá, világ, mi újság Esztergomban!..."*" (Új Forrás, 1983/5.) Borbás Tibor: Babits Mihály, 1983 ' jegyzet: A Városi Könyvtár épületét 2008-ban lebontották, a művek még nem kerültek végleges elhelyezésre. *" A szobrot 2006-ban ellopták a város polgárai a közeljövöben tervezik újraállítását.