Képzőművészek Esztergomban a 20. században (Art Limes 2008/2. sz.)

Tartalom - 5. MŰHELYEK, ALKOTÓK

MŰVÉSZTELEPEK ESZTERGOMBAN Június 14-én hivatalosan is megnyílt városunkban az első olyan művésztelep, amelynek már pályán lévő hivatásos képzőművészek a résztvevői. Molnár Péter és Olajos György grafikusművészek, Csurka Eszter festőművész, Turcsány Villő szobrászművész és Szeifert Judit művészettörténész egy hónapot tölt városunkban, hogy a Kókay Krisztina esztergomi textilművész által szervezett művésztelep munkájában a város felkérésére részt vegyen. A szállás és alkotóhely biztosított, s van remény arra, hogy a nyár folyamán egy kiállítás keretében a város közvéleménye a művésztelep „termésével" is megismerkedjen. Ez a művésztelep persze nem teljesen előzmény nélkül való Esztergomban, de az előzmények a többnyire egy mester köré gyűlt növendékek részvételével „mesterkurzus"-jellegűek voltak vagy egy-egy művész alkalmi itt tartózkodását jelentették E vonatkozásában elsőként azt említhetjük hogy 1891 és 1912 között - Vaszary Kolos hercegprímás érseksége idején - Vaszary lános festőművész, a prímás unokaöccse több nyáron is időzött Esztergomban, és minden bizonnyal e nyarak terméke az érsek remek portréja és a belvárosi templom oltárképe. 1915-ben Királyfalvi-Kraft festőművész - aki az első világháború éveiben az esztergomi tanítóképző tanára volt - festőiskola megnyitásával próbálkozott. Ittléte során hat freskót festett a Bencés Gimnáziumban és elkészítette Simor prímás arcképét is. Jaschik Álmos iparművész 1924-ben több hónapon át Esztergomban működtette festőiskoláját. Ezt követően évekig itt töltötte a nyár egy részét növendékeivel, 1926-ban cikket közölt a „Magyar Iparművészet" című lapban „Esztergom népművészete" címmel, melyben azt írja, hogy „...idei munkaprogramunknak az adott némileg újszerű jelleget, hogy Esztergom város megbízásából a stílustörténeti jellegzetesebb épületeket és városrészeket kellett felgyűjtenünk..." 1929 nyarán Németh Antal színházi rendező többek között ezt írja jaschiknak Berlinből: „... július elején még Pesten talállak benneteket? ... Ha már Esztergomban lennétek, én Győrben kiszállnák és Esztergomon keresztül utaznék haza, hogy megtekintsem a munkát..." Ugyanebben az évben Lyka Károly művészettörténész professzor a „Magyar Művészet" 6. számában „Esztergom művészete és a hercegprímási képtár" című cikkében így ír: „Észrevétlenül, magától, minden ceremónia nélkül alakult ki Esztergomban egy miniatűr művésztelep... Néhány év óta jaschik Álmos működik a vakációs hónapokban... a városban". Az „Esztergom és Vidéke" július 4-ei száma azt hozza a város tudására, hogy: „... Az idei nyaralásra laschik Álmos iparművész tanár is Esztergomba érkezett és tizenkét művésznövendékkel a volt vízivárosi gyógyszertár helyiségében telepedett meg". A lap július 7-ei száma már azt adja hírül, hogy: „...A dessaui Bauhaus mintájára jaschik Álmos iparművész tanár Szenttamáson művésztelepet fog létesíteni'. A szép elképzelés anyagi alapjainak megteremtése azonban sajnos nem sikerült, jaschik és Esztergom kapcsolatai megszakadtak. Egy újabb művésztelep létrejöttére közel húsz évet kellett várni. 1947-ben a város hivatalos meghívását elfogadva Ferenczy Béni szobrászművész három főiskolai növendékével - Kiss Sándorral, Martsa Istvánnal és Vígh Tamással - egy nyarat töltött Esztergomban. A mester és felesége Einczinger Sándor kerti házában nyert elhelyezést, a műtermi felszerelést és a modellt a Képzőművészeti Főiskola biztosította, a műtermet pedig a mai Petőfi Iskola egyik tantermében rendezték be. A telep programjában a növendékek részéről minél több tanulmányrajz és legalább egy szobor elkészítése szerepelt. Természetesen ezt kiegészítették az éjszakába nyúló beszélgetések a Budapestről érkező vendégek fogadása, kirándulások fürdés és horgászás. Maga a mester hét szobrot és tizenhét rajzot, ill. akvarellt készített Esztergomban. A későbbiek során egy-egy képzőművész csoport vagy egyesület rendezett nyári művésztelepet a városban (például a Vízfestők Társasága). 1957-