Képzőművészek Esztergomban a 20. században (Art Limes 2008/2. sz.)

Tartalom - 3. KISLEXIKON

28 , KISLEXIKON Felhasznált irodalom: Művészeti Lexikon. Bp, 1965. Akadémiai.; Esztergom és Vidéke, 1924. IX. 28, 1926. XII. 16, 1929. VII. 4, VII. 7, 1930. VII. 13, XII. 25, 2004. XII. 23, Lyka Károly: Esztergom művészete és a hercegprímás! képtár. Magyar Művészet, 1926/6.; Kaposi Endre: Jaschik Álmos és Esztergom. Esztergom Évlapjai, 1983.; Mezei Ottó: Ki is volt laschik Álmos? Kortárs, 2000/1. JEGES ERNŐ (1893-1956) festő, grafikus Művészeti tanulmányait az Iparművészeti Iskolában kezdte, majd a Magyar Képzőművészeti Főiskolán folytatta. Itt Réti István volt a mestere. 1922-ben Franciaországba ment, ahol a Julian Akadémiára járt, de Barbizonban is dolgozott. 1931-34 között római ösztöndíjasként Olaszországban élt. A Szentendrei Művésztelep egyik alapító tagja volt. Célja a magyar történelmi festészet megújítása volt Majális Rómábdn 193

4 Talán legnagyobb hatású monumentális műve az 1933-34-ben készült Bakócz Tamás bevonulása Rómába című olajfestménye, mellyel 1936-ban elnyerte a székesfőváros Ferenc József festészeti nagydíját A hatalmas pannó a Keresztény Múzeum tulajdonában van. Emlékkiállítása Szentendrén 2000-ben, Budapesten 2005-ben volt. Felhasznált irodalom: Kortárs Magyar Művészeti Lexikon. 1. kötet. Szerk.: Fitz Péter. Bp, 2000. Enciklopédia.; leges Ernő emlékkiállítás. Szentendre, 2000. Szentendrei Képtár. (Katalógus.) KÁKONYI IMRE (P. ASZTRIK) (1923-1990) festő Ferences rendi szerzetesként került Esztergomba 1959-ben. Képzőművészeti ismereteit festőművész bátyjától, illetőleg autodidaktaként szerezte. Művészi programja a transzcendens, spirituális tartalmak képi kifejezése volt olyan eszközökkel, melyek a figurativitás és a nonfigurativitás között szabad „átjárást" biztosították számára. A realisztikus elemek és a látomásos festészeti kifejezésmód sajátos egységet alkotnak műveiben, melyekkel nagyszabású kísérletet tett a magyar egyházművészet formanyelvének megújítására. Roppant szerény, nagy munkabírású alkotó volt. Templomi freskókat, oltárképeket, liturgikus térberendezéseket, stációkat készített. Művei több mint félszáz helyszínen láthatóak szerte a világban. Esztergomban a ferences rendház, a prímási kápolna, a szemináriumi kápolna, a szentgyörgymezői templom, valamint a pilisszentlélek! templom díszítésén dolgozott. A bécsi ferencesek gondozásában 1989-ben jelent meg a rózsafüzér imádsággal kapcsolatos gondolatait tartalmazó kötete saját illusztrációival, amelyet magyarul 1991-ben adtak ki. Illusztrációival jelent meg P. dr. Barsi Balázs O.M.F. fordításában P. Eloi Leclerc O.M.F. „Egy szegény ember bölcsessége" című könyve 1985-ben. Életében soha nem volt önálló kiállítása. 1973-tól haláláig Esztergomban élt. Az esztergomi ferences rendház kriptájában helyezték örök nyugalomra. Emlékkiállítása volt a Keresztény Múzeumban és a Ferences Gimnáziumban. Felhasznált irodalom: Prokopp Mária: Kákonyi Imre. Az Esztergomi Ferences Gimnázium lubiieumi Évkönyve. Esztergom, 1993.; Seres Ferenc: Dr. Kákonyi Imre (P. Asztrik) művészetéről. Esztergom és Vidéke, 2004. V. 7. Érseki kápolna falképe, 1970-es évek