Esztergomi helikon

Tartalom - II. FŐVÁROS – EURÓPA ORSZÁGÚTJÁN

Dobokát, és végül Esztergom várát. És a várakban fedelet és oltalmat, a vári tartományban részes földet, élést és zsoldot osztott nekik, és parancsoló előttük járóul a maga ispánját tette. Még ezt sem vették nagyon számba a más törzsbeli nemzetségi urak. De egyszer azt tette Géza úr, hogy a Tonuzoba bekérezkedő besenyő népének a Körös és a Tisza szegeletében adott szállásföldet, ahol pedig akkor az Ond törzsbeli Csolt nemzet legeltetett. És hogy a Barsa nemzet foglalni kezdte a kabarok és a Kende-szállások gyepűközét a Szamos mellett, a Doboka nemzetségének adta azt a gyepűközt, s a Doboka nemzetség jó része, meg az Ákoshad szegényebb népei meg is szállották azt a maguk gulyásaival és juhászaival meg egyéb népeikkel, bé egészen Erdőelvéig. Nyughatatlankodott már Huba népe és Ond népe, és hánykolódtak Botond maradékai. A horka törzs hadnagya: Koppány úr pedig nem szólt, csak öszszeszedte szilaj vitézeit, és a Balaton felső partja mentén végigszáguldott a gyepűközön. De Veszprém előtt egyszerre páncélos németek előtt torpantak meg a somogyi és zalai kopják. S lám, szépen félrekanyarodott a Bakony alatt, fel a bajor határ felé. De ott meg a hansági határőrző besenyők kapták őket oldalba, és a somogyiaknak véres fejjel kellett hazafordulniuk. Egész a gyepűig éjjel-nappal a hátukban tudták Tibold és Wolfer urak páncélos, nehéz lovasait, és mint a mérges darazsak kapdostak beléjük a fekete-rojtos kopjás hanságiak. A veszprémi vár falára tűzött kopjákon pedig véresen száradtak a felszúrt somogyi fejek. Tíz esztendeje történt ez, és azóta a nemzetségek a régi gyepűk mögé szorultak, és a magyari vezír úr volt az országban a német határtól a Tiszáig, és a Tiszántúl is a Körös vizétől a meszesi kapuig minden földön és minden népeken. De a Körösön alul, meg az erdőelvi tartományban Gyula volt minden földnek és népnek ura Árpád vezír óta mind mostanáig. ...De most Géza úr beteg, és úgy lehet, halálát érzi, hogy íme tanácsba hívja a hadnagyokat és nemzetségfőket, hogy a kidűlő vezír helyébe idejében új vezírt emeljenek országpajzsára, akinek kezébe adhassa az ő kezéből immár kihulló botot. És száguldottak az ország egyik végétől a másikig, szállástól szállásig az üzenethordozók. Vitték a kérdést és kérték, hozták a feleleteket. A régi törvény szerint Géza úr öccsét, Mihályt illette a hadnagyi bot, és ha ő ezt nem vállalja, avagy őt az urak nem vállalják, akkor Koppány urat, Bulcsú törzsének választott hadnagyát, aki Árpádfia Tarhos maradéka. Koppány hadnagy számon tartotta a törvényt, s elsőbben Mihály urat kereste meg. — Téged akar-é Géza a magyari törzs hadnagyának? Mihály úr borral kínálta vendégét: — Egészségedre iszom, atyámfia. Hidd el nekem, ha adná, se venném. Nem vagyok én bolond, hogy veletek tusakodjam. 52