Esztergomi helikon

Tartalom - II. FŐVÁROS – EURÓPA ORSZÁGÚTJÁN

— Talán csak nem a fiára gondol? — Vajkra? Akit a német papok István néven bolondítanak? Aki elfelejtette a nevét is. — Aki hadat nem vezetett, tudom. — Akinek a kedvire most Géza kőtemplomot épít a német barátoknak. Mihály úr nagyot húzott a borostömlőből, és megtörölte bajuszát az inge ujjával: — Úgy lehet, éppen erre a Vajkra gondol azért Géza. Úgy lehet. S még hozzátette: — Ámbár én azt gondolom, a Te kezedben jobb helyütt lenne a bot, mint ama gyerekecskéében. De erre igyunk egyet... S ment a Koppány úr üzenete napkeletre, az Ond törzsbeli Barsa fiakhoz, meg öreg Vatha úrhoz: „aztán ott legyen minden nemzetségetek Esztergomban, holdtöltére". És Vatha úr visszaüzente: — Bizony, Téged emelünk ott. Mert ez a törvény. És ment az üzenet Huba vezér földjére, és jött vissza a szó Szemere úrtól és Zoárdfia Kartal úrtól hasonlóképpen: — Ott leszünk, bizony. Botondfia Bács hadnagy meg se várta Koppány úr szavát; ő üzente: — Együtt lovagolhatunk Esztergom várába. A kabaroknak nem üzent Koppány; tudta, hogy azok azt akarják, amit a Nagyúr. A Kende törzs hadnagyát éppen temették a nemzetségek, amikor bízott embere ott járt, de az új hadnagy az lesz úgyis, akit a vajda akar. Erdőelvi Gyulához Kál urat küldötte maga személyében. Kál urat a vajda jó szívvel látta vendégül, alig eresztette vissza, és azt a lovát adta neki ajándékba, akit megkedvelt, de aranyos nyereggel és minden szerszámostul. Úgy búcsúztak, mint atyafiak, és evvel a szóval: — Ha más dolgom nem lesz, ellovagolok én is Esztergomba. De úgy lehet, okosabb dolgom lesz... ...Koppány úr szerette volna, ha az erdőelvi vajdának okosabb dolga akadna holdtöltére... Esztergom vára készen várta a vezírválasztó törzseket és nemzetségeket. A vár alatti térségen a Dunáig nyolc szállást kerteltek el sövénnyel és a nyolc szállás ismét nagy térséget kerített be. Odagyúlnek majd a száznyolc nemzetségek maradékai, amikor pajzsra emelik az ország nagyurát. így tartotta a régi törvény, akit még a messze napkeleti hazából hoztak ide az ősök. És a számtartó tiszt kiválasztotta a vágómarhákat meg birkákat, és azok most gulyaszámra ott híztak a téli szálláson. A malmok éjjel-nappal őrölték a búzát meg darálták a kölest, és a szállások mellé szalma és széna asztagokat raktak. Mert az urak is számosan lesznek, de minden úr szolgákkal és vitézekkel jön, és embernek, lónak bőséges ellátás jár, ha a magyari Nagyúr a vendéglátó gazda. 53