Esztergomi helikon

Tartalom - II. FŐVÁROS – EURÓPA ORSZÁGÚTJÁN

templomnak és misekönyvet, meg rabokat. A hajó is a herceg ajándéka: sebes járású, jó hajó, öt pár evezője van és vitorlája. Az ajándékokat testőrző legények őrzik a hajón... Vecelin elhallgatott, és várt. — Köszönöm, Vecelin, a Te köszöntésedet és a herceg úrét is — mondta Géza. — És most ülj le itt nálam. István, tölts a csészékbe, igyuk meg az áldomást. Egy cseppet kiloccsantott a szőnyegre csészéjéből, mielőtt ivott volna. És amikor Vecelin úr leült egy odahúzott székbe, és István is letelepedett Radla úr mellé a padra, azt mondta: — Beszélj, Vecelin. Vecelin úr régi embere volt Gézának. Az első német, aki itt telepedett meg, és beszélte a magyarok nyelvét. Géza úr a Lajta mentén adott neki földet, és ő parancsolt a hansági besenyő határőröknek, meg a mosonyi avaroknak. De az Úr sokszor küldte őt német földre, ha a császárral vagy a herceggel dolga akadt. Most is, lám, leánykérőbe őt küldte Géza. — Szólj, Vecelin — mondta Géza. — Mi választ adott a herceg? Vecelin úr köhögött, azután mondta: — Henrik úr, mikor elbúcsúztam, levelet adott, amit Adalbert püspök küldött Nagyasszonyunknak Rómából, a császár udvarából. Az ott van az apát úr kezében. Szóval pedig ezt mondta: köszöntsd uradat és mondd meg neki, hogy bajor Gizellát császári bátyám akaratával szívesen adom a magyarok urának. De István nem a magyarok parancsoló ura, és a magyarok törvénye más, mint a bajor törvény. Ha majd az ő markában lesz az ország kardja, akkor a másik keze a keresztet kell markolja. És mondd meg uradnak, hogy amíg nem kapom meg ezt a választ, addig Gizella nem lesz Gézafia István felesége. Szólottam, és számból Henrik úr szava beszélt, Nagyuram. Vecelin úr megtöltötte a kancsóból ivócsészéjét és kiitta. Azután nézte az urat, és mindenki Géza urat nézte. Az Úr pedig Radlára pillantott, és németül kérdezte: — Olvastad a püspök úr levelét? — Olvastam, Uram. — Megértetted, amit Vecelin mondott nekem? — Nagyjából, Uram. És szent püspököm ugyanazt írja Nagyasszonyunknak, íme a levél, latinul van írva, azt nem értitek ti, de értelme az, amit Vecelin úr mondott, mert a császár parancsol Henrik úrnak. És amit a császár most parancsolt, az az Isten akarata. — És mi az Isten akarata? — Géza szeme közé ránc futott. — Hogy István legyen minden magyarok ura, és keze keményen tartsa a kardot és a keresztet ezen a földön, amely a magyaroké a mindenható és mindenttudó Úristen jóvoltából. 48