Esztergomi helikon

Tartalom - II. FŐVÁROS – EURÓPA ORSZÁGÚTJÁN

GÉZA A pápa utálja a németeket, és fél tőlük, és azonnal találna a számotokra valami mentséget, ha megszabadulhatna tőlük meg a császáruktól. Ami a művelt világot illeti, fogalmad sincs, milyen gyorsan magáévá teszi az elveidet, mihelyt mind a két kezedben fegyver lesz, és úgy kívánsz neki jó napot. VAJK Ha az Úr ránk méri a megpróbáltatást, hogy csalódnom kell, engem készen talál a veszedelem. Bárki támad vagy fenyeget, felveszem a kardot, és küzdök ellene, mint küzdenél te, vagy küzdöttek az ősök. De én a békére készülök, nem a harcra. GÉZA (most már kitör) Napkeleti ábránd... te mondtad ezt nekem, te napkeleti herceg? Ki volt közöttünk valaha akkora álmodó, mint te? Bántja a kényes lelkiismeretedet, hogy mentális rezervációval térdelj holnap a cseh elé, zavar, hogy megfogalmaztam, hogy ami eddig ebben az országban a parancsomra történt, és holnap és holnapután történni fog, az számomra csak játék, hogy megvethessük a lábunkat ezen az iszonyú területen, ahol csak áthullámozni szoktak, aztán eltűnnek a népek? Itt akarsz élni, a földnek ezen a pontján, és közös misére járni a németekkel? Emlékezz rám, ha majd nem leszek, és emlékezzenek rám a fiaid és unokáid, ha egyáltalán lesznek utódaid valaha. (Nagy csend megint.) VAJK Bocsáss meg, hogy megszomorítottalak. Nézd, eléd térdelek. Most térdelek világi ember előtt utoljára. Győzd le magadban a haragot a német iránt, a keresztény Európa iránt, énirántam. Áldj meg, apám! GÉZA Megáldani... Fiú, mikor a követ elgördítettem, azt hittem, társam leszel egy olyan küzdelemben, amilyet még sose vívott ez a nép, amelyben magunkat fogjuk irtani, hogy aki megmarad, annak a maradéka ne úgy éljen majd egyszer, mint a törzsek, hanem mint a nemzetek. Még megállíthatok mindent. Ebben a pillanatban még én, és csak én vagyok a fejedelem, az történik, amit én akarok, és arra veszem rá a vár alatt élőket, amire akarom. Ha megparancsolom, hogy gyújtsák fel ezt a várat, irtsák ki az idegeneket, akik itt tollászkodnak és lengetik a kalapjukat, öljék meg Asztrikot, Adalbertet, a követeket, Tatát... VAJK (elszörnyed) Apám! GÉZA ... és éljünk a magunk ízlése és vallása és rögeszméi szerint addig a kevés ideig, míg az a művelt és finom Európa, amelyre utaltál, és amelynek valaha annyit nyugtalanítottuk az álmát, úgy nem dönt, hogy nem állja már tovább a szagunkat, inkább nekünk ront és megsemmisít, és haljunk meg, mint 42