Esztergomi helikon

Tartalom - Szerzők kislexikona

lós támogatta, s ez utóbbi küldte 1553-ban a paduai és bolognai egyetemre Zsámboky János felügyelete alatt. Hazatérése után 1558-ban előbb Oláh Miklós titkára, majd hamarosan a kancellária alkalmazottja, s egyre emelkedve a ranglétrán, Rudolf uralkodása idején jelentősebb politikai szerephez jutott. 1581-ben alnádor (nádori helytartó) lett. Mindvégig meggyőződéses katolikus és Habsburg-párti maradt, szemben állva a 17. század elején kibontakozó protestáns rendi mozgalommal. Ez utóbbinak a győzelme (1608) után horvátországi birtokára vonult vissza. Az irodalom művelése terén kezdetben mint latin humanista költő tűnt ki: az 1560-70-es években Pozsonyban virágzó irodalmi életnek — Zsámbokyval és másokkal együtt — egyik fontos szereplője volt. Az irodalom története azonban elsősorban történetírói munkáját minősítette klasszikus ranggal. Több kisebb történeti értekezés után, élete későbbi szakaszában, 1598-ban fogott hozzá Historiarum de rebus Ungaricis libri című, az 1490-től 1606-ig terjedő éveket magában foglaló nagy történelmi művének megírásához. Ennek szemléletében szintén Habsburg-párti, katolikus elkötelezettsége érvényesül. Művét már a szerző halála után, Pázmány Péter adatta ki (Köln, 1622). JANUS PANNONIUS (Csezmice? 1434 — Medvevár, Horvátország, 1472) Eredeti családi nevét illetően csak feltevések vannak. Horváth származású — s valószínűleg anyanyelvű — magyarországi főpap, 1459-től pécsi püspök; diplomata, politikus, királynői kancellár, személynök, szlavón bán. Itáliában iskolázott, doktori címet nyert nagyműveltségű humanista, legnagyobb s nemzetközileg is elismert latin nyelvű költője a magyarországi reneszánsznak. Mint Vitéz János unokaöccse és pártfogoltja, Galeotto Marzio barátja, — az esztergomi érseki udvarnak, humanista körnek is többször vendége lehetett. JÓKAI MÓR (Komárom, 1825 — Bp., 1904) író, lapszerkesztő; 1858-tól az MTA tagja, 1892-tői igazgatója; 1861-től országgyűlési képviselő, 1896-tól főrendházi tag. A magyar romantikus próza legkiemelkedőbb képviselője; élete során valóban az egész nemzet legnépszerűbb — és kivételesen megbecsült — írója; máig is a legolvasottabbak egyike. Néhányszor Esztergomban is járt: e látogatásainak irodalmi érdekű dokumentumait gyűjteményünk 2. kötete tartalmazza. Ugyanott — a kislexikonban — adunk tehát ismertetőt is az életút helytörténeti vonatkozásairól. JUHÁSZ GYULA (Szeged, 1883 — Szeged, 1937) tanár, költő, hírlapíró; a 20. századi modern magyar líra kiváló képviselője. 196