Esztergomi helikon

Tartalom - Szerzők kislexikona

KÉPES KRÓNIKA (Kálti Márk műve? — 1358 - 1370 között) Középkori krónikairodalmunknak monumentális záróműve. Mint ilyen, egyrészt folytatása az Árpád-korban kezdődő udvari történetírásnak abban, hogy ismeretlen (?) szerzője több-kevesebb szövegmódosítással csupán egybeszerkesztette valamennyi előző krónikát (egyedül az Anonymusét mellőzve); és ezt az építményt bővítette saját beszámolójával a közelmúlt eseményeiről. (Szerzőnk így Károly Róbert idejéről tudósít.) Másrészt, az már a korai humanizmus szellemére vall, hogy uralkodói eszményképében egyesíteni látszik a lovagkirályok (különösen Szent László) régebben indított kultuszát az ésszerű törvényességre ügyelő, kiegyensúlyozott országkormányzás példáival. Ugyancsak előre mutat, hogy nem annyira tudós, mint inkább szép művet akart szerkeszteni. Ezt a célját vérbeli író módjára sikerrel valósítja meg, a reneszánsz hajnalán átmentve az egyház által mindaddig üldözött, vagy legalábbis lenézett mondákat és hősi, regényes történeteket, ílymódon ez a krónika-kompozíció hagyományozta ránk legteljesebben az azóta elveszett magyar krónikák — köztük az ún. ősgeszta, a Gesta Ungarorum — anyagát. A legendásan szép királymondák mellett e műnek köszönhetjük nagyon sok apróbb — de hasonlóan értékes — adat megőrzését. Olyan szövegeket például, mint IV. Béla és családtagjainak — gyűjteményünkben is közölt — esztergomi sírfelirata. (Hazai latin nyelvű irodalmunkban ez az első lejegyzett disztichon.) 1538-ban, amikor a krónikát — annak bevezető mondatai szerint — írni kezdték, Székesfehérvárt éppen egy bizonyos Kálti Márk az őrkanonok, aki pályája előző állomásain — egyebek között — szolgált a királynői, majd a királyi kápolnában is. Mindhárom feladatkör magában foglalta állami levéltári gyűjtemények őrzését, tehát kedvező esélyeket nyújtott egy történetírói megbízáshoz, úgyszintén teljesítéséhez is. A feltárt adatokból Jakubovich Emil — s az ö nyomán a tudományos köztudat is — sokáig Káltival azonosította a szerzőt. 1963-ban Karsai Géza közölte kutatásai összefoglalását, amely igen erős érveket tartalmaz e szerzőség kétségbevonására. A krónika-szerkesztmény szövegét 1370 körül — valószínűleg a királyi könyvtár számára — díszes formában, gazdagon illusztrálva pergamenre másolták. (Gyönyörű miniatúrái egy — az olasz festészeten iskolázott — kitűnő magyar mesternek reális irányzatú, a kor legjobb színvonalát elérő alkotásai.) Az így elkészült kódexben megmaradt másolatot nevezzük Képes Krónikának (Chronicon pictum). A közelmúltig Bécsi K.K.-nak is nevezték, ugyanis a kódex mintegy három évszázadon át a bécsi udvari (majd osztrák nemzeti) könyvtár állományához tartozott. Az 1932-ben megkötött velencei kulturális egyezmény alapján került vissza hazánkba, ahol nemzeti könyvtárunk, az Országos Széchényi Könyvtár őrzi. 197