Esztergomi helikon

Tartalom - Szerzők kislexikona

HELTAI GÁSPÁR (Nagydisznód?, 1490 vagy 1510 — Kolozsvár, 1574) protestáns prédikátor, nyomdász, író. Születési helye és éve mindmáig bizonytalan. Erdélyi szász polgári családból származott. Miután — 1540 körül — lutheránus hitre tért, 1543-ban egy évet a wittenbergi egyetemen tanult. Hazatérve, 1544-től a polgárosult arculatú, virágzó Kolozsvárott élt, ahol haláláig a szász egyházközség lelkésze volt. Itt alapított — Hoffgreff György társaként — nyomdát 1550-ben, amely 1559től végleg az ő tulajdonába ment át. Papírmalmot is berendezett hozzá. Noha szász anyanyelvű, aki csak későn — 1536-ben — kezdett magyarul tanulni, csupán néhány kisebb művét írta latinul, illetve németül. Irodalmi munkásságának túlnyomó és maradandóan értékes része magyar nyelvű: magyar íróként lett a század legjelentősebb elbeszélője, a polgáriasuk jellegű világi széppróza kifejlesztője, nyelvi eszközeinek példátlan erejű gazdagítója. Legfontosabb művei egyrészt azt mutatják, hogy a reformáció sodrával haladva, fokozatosan közeledett annak legradikálisabb irányzatához, az antiteinitárius valláshoz (Háló c. röpirata, 1570). Másrészt mindegyik határozott népszerűsítő törekvést tükröz: a korabeli átlagos műveltségű olvasók — latinul nem tudó kisnemesek, polgárok — könyvszükségletét szeretné kielégíteni. Tehát egy szélesebb körét, ami nemcsak a prédikátor céljaiból következik, hanem a tudatos üzletember érdekével is egybevág. Heltai néhány könyv kivételével lefordította az egész Bibliát. Világi jellegű művei főleg az erkölcsi tanítás szolgálatában álllak, de mint társadalomrajzok is érdekesek. Közülük főként háromnak van különleges irodalmi értéke: mindegyik idegenből való átdolgozás, ugyanakkor mégis eredeti írói mű. Heltai ugyanis mindig nagy szabadsággal kezeli forrását. Gondolatait a hazai valóság és saját felfogása szerint átformálja; szövegét pedig gazdag nyelvi leleménnyel — népi szólások, egyéni szóképek színeivel, életszerű párbeszédekkel — „magyarítja". így született meg a Dialógus (1552), a Száz fabula címen kiadott esopusi mesegyűjtemény (1566) és a Magyar Krónika, nyelvünkön az első összefüggő történetírói mű. Ez utóbbin az 1570-es évek elejétől dolgozott, s már halála után, 1575-ben, özvegye adta ki. Bonfini híres humanista történetírását fordítja és dolgozza át benne: a tudósi eszközök — fejtegetések, utalások — helyén népies szájhagyományt használva fel. Népmondákkal, anekdotákkal leginkább a Hunyadiak korszakát szövi át, alakítja regényes történelemmé, amelynek középponti alakja Mátyás király, a reformátoroknak is nagy eszményképe. — Heltai jelentős érdemeihez tartozik az is, hogy 1574-ben összeállított és kiadott egy gyűjteményt Tinc>di és más históriás énekszerzők műveiből (Cancionale). ISTVÁNFFY MIKLÓS (Kisasszonyfa, 1538 — Vinica, 1615) nemesi politikus, alnádor, humanista költő és történetíró. Dunántúli nemesi családból származott, apja Istvánfi Pál is humanista műveltségű író. Előbb Várdai Pál esztergomi érsek, majd ennek utóda: Oláh Mik195