Esztergomi helikon

Tartalom - Hegedűs Rajmund: Irodalomtörténeti kistükör

meghívták a barátot is a vacsorára, azaz sympozionra, ami a reneszánsz társas érintkezés sajátos formáját jelentette: olyan lakomát, ahol az ízlelés örömei közben a szellem is kielégülhetett valamely magvas társalgás vagy vita élvezetében. így történt ez Vitéz János érsek esztergomi asztalánál is, valószínűleg 1470 telén. Gatti a bortól felhevülve csakhamar elkezdte hangoztatni, hogy nincs olyan teológiai probléma, amit meg ne tudna oldani. A király jól tudta, hogy a teológusok szívesen vitatkoznak elvont kérdésekről, de közben elhanyagolják az erkölcsi problémákat; ezért egy ilyen jellegű kérdést vetett fel. Nevezetesen azt, hogy Jézus miért tüntette ki Pétert a pápaság méltóságával, amikor az otthagyta és megtagadta őt; Jánost pedig, aki mindhalálig hűséges maradt és el nem tántorodott tőle, jutalom és dicsőség nélkül hagyta. Gatti azt válaszolta, hogy itt isteni titokról van szó, amit nem szabad firtatnunk. A király tagadta, hogy ez isteni titok volna, szerinte erkölcsi kérdésről van szó, amit tapasztalt ember könnyen megérthet.Szerinte Krisztus azért helyezte előbbre a bűnöst, a hittagadót, a szeplőtlen Jánosnál, hogy a bűnösnek reményt nyújtson a bocsánatra. A szökevény, bűnös Péter ti. a bűnösöknek könnyen megbocsát, komolyan és megbecsüléssel tekint a bűnbánóra. A király eme válaszában a középkori aszkézist elvető korszerűbb szemlélet, az ún. „devotio moderna" is megnyilvánult, de alighanem az a jutalmat és büntetést osztó taktika is, amellyel a bölcs uralkodó híveket nyert meg, vagy éppen szerzett vissza... A reneszánsz felfogás egyik szép eszméje a „trionfo" gondolata volt, benne tulajdonképpen az ember egyéni nagyságának megbecsülése jutott kifejezésre. Nem a származás, hanem az egyén értékei és tulajdonságai, mint pl. bátorsága, műveltsége és erkölcse, a tudományok és művészetek ápolása teszik az embert naggyá, halhatatlanná. A reneszánsz ember szomjúhozta a dicsőséget, nagyszerűségét allegorikus formában ábrázolta. A bolygó-allegoria az ábrázolás egyik formája volt. Tudjuk, Vitéz János stúdiójában is megvolt a hét bolygó trionfója, ma már csak — töredékesen — a Mars diadalszekere látható. Az érsek is vágyott a humanista dicsőségre, fáradhatatlanul kereste ezt a „halhatatlanságot". Janus Pannónius, ki az érseki udvar gyakori vendége volt, aggodalommal szemlélte nagybátyja lázas, szinte már önemésztő munkáját. (Lásd 35. sz. szemelvényünkben: János esztergomi érsek című versét.) Vitéz János nemcsak a tudományokat pártolta, hanem nagyobb szabású építkezésekbe is kezdett Esztergomban, amint ezt Bonfini és mások írásai tanúsítják. (Lásd gyűjteményünk 36. és 37. sz. szelvényeit.) Tőlük tudjuk, hogy a várbeli épület-együttest Dunára néző reneszánsz palotával gazdagította, benne kápolnával, gazdag könyvtárral, dolgozószobával, fürdőkkel s egy hatalmas ebédlőteremmel. Ennek falfestményei sorrendben nemcsak Magyarország királyait ábrázolták, hanem a szkíta ősapákat is, ami szintén nem véletlenül történt. Mindez egy politikai koncepció kifejezése volt. 186