Esztergomi helikon

Tartalom - Hegedűs Rajmund: Irodalomtörténeti kistükör

formált. A legenda nem a valóságot ábrázolja, hanem a szent királyt, aki csodálatos halála előtt Mária oltalmába ajánlja országát. (Zolnay László: A magyar muzsika régi századaiból. Bp. 1977.) A világi költészetről nincsenek adataink, amin a kor művelődési viszonyainak ismeretében nem is szabad csodálkoznunk. Tudjuk, hogy a kor jelentősebb külföldi költői közül többen megfordultak Esztergomban, de huzamosabb ideig csak Peire Vidal tartózkodott a királyi udvarban. A francia trubadur Imre király spanyol menyasszonyának, Aragóniai Konstanciának kíséretében került 1198-ban Magyarországra. Az esztergomi udvarban otthonra lelt, ezért hűséggel kívánta szolgálni a magyar királyt. Egyik énekében — amit feltehetőleg a királyi pár esztergomi lakodalmára írt — így ad hangot elkötelezettségének: „Lelkem óni fogtam Nő nagy ragyogása, Magyarországra utat. ha vesz udvarába, Imre király mellett hírét a világba találék védelmet; gyarapítóm számban ő meg bennem lelket mindenkinél jobban; jó szolgát, hív lelket. különb nálam nem akad. Látja ő ezt rólam mert ím feleként fogad." (Illyés Gyula ford.) Az esztergomi királyi udvar tisztségviselői többnyire a külföldi egyetemeken tanult papok közül kerültek ki. Közöttük találjuk azokat is, akiknek mondanivalójuk volt a magyar nép múltjáról. A múlt felé való fordulás egyik első jelének tekinthetjük a Tractatus in cantica canticorum című kódexet

1, amelynek harmadik része az úgynevezett Esztergomi Krónikát tartalmazza. E „krónika" tulajdonképpen nem más, mint feljegyzés nyolc Árpád-házi királyunk temetkezési helyéről. A középkorban gesztákat, krónikákat általában dinasztikus érdekből írtak. Ezt a célzatosságot Anonymus Gesta Hungarorum című művében is megtaláljuk. Munkája prológusából megtudjuk, hogy a szerző P. dictus magister, Béla király jegyzője, irodalmi érdeklődésű tanult személy volt, aki munkáját N. barátja felkérésére írta meg. Ha elfogadjuk azoknak a véleményét, akik Anonymust III. Béla király szerzőjének tekintik, és a P. mögött Péter esztergomi érseket sejtik, akkor azt is feltehetjük, hogy P. magister, mint udvari ember, munkáját az esztergomi udvarban írta meg. 1 A kódex címadó részét — allegorikus-vallásos értelmezéseket a Salamon királynak tulajdonított héber szerelmi-lakodalmi versekhez, az Énekek énekéhez — Perugia! Bernát írta, III. Béla király fiainak nevelője, a későbbi spalatói püspök. Müvét, amelyet a 12. sz. utolsó negyedében az esztergomi kódex-műhelyben másoltak és festettek, a Szt Adalbert székesegyház könyvtárának adományozta. Ma is ennek jogutódja, a Főszékesegyházi Könyvtár őrzi mint gyűjteménye egyik legrégibb és legértékesebb darabját 181