Esztergomi helikon

Tartalom - Hegedűs Rajmund: Irodalomtörténeti kistükör

és müve. Bp. 1977.) A szerző a királyi atya hangján szólt Imre herceghez, és rendre-sorra megnevezte, értelmezte a királyi méltóság támaszait, „ékességeit". Szólt a vallásról, az egyház és a főpapság szerepéről, a nemességről, az idegenek hasznáról, a tanácsról, az ősök követéséről és a különböző erényekről. „Mindez, amit fentebb érintettünk, alkotja a királyi koronát, nélkülök sem itt nem tud senki uralkodni, sem az örök uradalomba bejutni" — fejezi be müvét a szerző. Történészeink István király Intelmeit az első magyar államelméleti értekezésnek is tartják. (Baky Kornél: A magyar államalapítás. Bp. 1981.) A kereszténység elterjedésével a Várhegyen is elhallgattak a pogány magyar dalok, a király eltiltotta az igricek és hegedűsök énekmondását. A királyi udvarban és a templomokban latin nyelvű zsolozsmák és himnuszok csendültek fel. A vallási szertartásokhoz a nyugatról hozott egyházi énekeket használták, de a XI. század első felében, 1028 - 1030 körül, már magyar földön is születtek latin nyelvű egyházi énekek. Arnulf (Arnold) regensburgi egyházi író arról tudósít, hogy Anasztáz érsek udvarában „a legszentebb patrónus emlékére" — Szent Adalbert tiszteletére — néhány antifónát komponált responsoriumokkal. Az érsek szerzetesei és papjai megtanulták Arnulf szerzeményeit, és karácsonykor a székesegyházban nyilvánosan is előadták azokat. Talán ekkor születtek meg Esztergomban az első egyházi énekek. A királyi udvar papjai, a szaporodó szerzetesrendek tagjai közül bizonyára akadtak olyanok is, akik járatosak voltak a versszerzésben. IV. Béla király sírverse is azt bizonyítja, hogy a költészet nem veszett ki, de művelői latin nyelven szólaltak meg. A Képes Krónika arról tudósít, hogy IV. Béla (uraik. 1235 - 1270) testét Esztergomban temették el „a minorita testvérek egyházában,/.../a dicsőséges Szűz oltára előtt", ahol szép sírverse is olvasható: „Mária-oltáron, nézd, nyugszik a sírban a három: Béla, neje s herceg — örvendjenek ők az egeknek! Míg lehetett, ült trónja felett a király hatalomban: Csalfa lapult, szent Béke virult, becsület vala ottan." /Latinból fordította: Geréb László/ A sírverset nem a latin nyelvű egyházi költészet mértékére írták, a költő a klasszikus hexametert választotta. Talán ez volt az első hexameter latin nyelvű irodalmunkban. Latin nyelvű prózairodalmunk legrégibb emlékei közé tartoznak a magyar szentek legendái. István király ún. kisebb és nagyobb legendája 1077 körül keletkezett, szentté avatása előtt. Hartvik püspök e történeteket lejegyezte — valószínűleg Esztergomban és Székesfehérváron — mégpedig úgy, hogy belőlük egységes szerkezetet: egy harmadik változatot 180