Esztergomi helikon

Tartalom - IV. KÖZPONT – A HUMANIZMUS FÉNYKÖRÉBEN

Beckensloer szaporán az érsekhez ügetett, képtelen volt a beteljesülő boldogság viharzó örömtáncát elűzni mozdulataiból, ábrázatáról. Vitéz néhány helyen beleolvasott a levélbe, mintha ellenőrizné a Beckensloer szájából hallott szöveget. — Ki hozta ezt? — kérdezte Mátyás. — Egy gyalogos hírnök, felséges uram — mondta Beckensloer. — legalábbis gyalogosan próbált bejutni ide, amikor őreink elcsípték! látni óhajtod talán? Kapitányod fölvezette, biztosan tud ő ennél többet is! — Elég nekem, amit ebből az üzenetből megtudtam! Majd mondd meg a kapitánynak, hogy egy kis csapattal még az éjjel indítsa előre azt a hírvivőt, és mihelyt megérkeznek Nyitrára, akasszák föl a várkapu elé! Hogy félreérthetetlen legyen a Janusnak szóló üzenet! — Ne tedd, uram! — kiáltotta Vitéz a megdöbbenéstől remegve. — Te ezt nem teheted! Nem lehetsz ennyire kegyetlen! — Csodállak, érsek, mivel velem együtt hallottad Janus levelét! Egyértelmű hadüzenetét... Mit tehet a király végsőkig elszánt ellenségével, látva, hogy hatástalanok a másoknál bevált módszerek, a kibékülési szándék? Kénytelen minden eszközzel rámenni és eltaposni! Tudom, hogy józanító lecke lesz az az első akasztófa a pécsi püspöknek, s a védőszárnyai alatt megbúvó Kázmér hercegnek is!... Mért meredsz így rám? Hisz alig pár éve történt, és puszta véletlen, Nyitrától nem is messze, hogy Podjebrád egyik kapitánya, a cseh Svehla betört és végigdúlta azt a vidéket, Kosztolán várát is megszerezte magának, mert úgy hitte packázhat velem. És amikor rámentem, megpróbált elmenekülni, csapatának egy részével kitört a várból, de én embereivel együtt elfogattam, és másnap hajnalra százötvened magával körülakasztattam velük a tovább ellenállni akaró Kosztolánt. A legmagasabb bitóra, természetesen, magát Svehlát köttettem, jobbjára a tábori káplánját, baljára a hadnagyát. És a várbeliek ész nélkül megadták magukat! — De Nyitrán nem rablócsürhévé züllött cseh zsoldosok állnak majd veled szemben! — Hanem maga Joannes de Csezmicze, püspök és poéta, a király elleni összeesküvés vezére, akinek verseit Európa műveltebb udvaraiban illik ismerni! Tudom... Én akkor is odaakasztatom eléje ezt a hírnököt! És ha nem tér észhez, melléje köttetem őt magát is maradék bandájával együtt! Intő például mindenkinek, aki ezek után még lázadásra gondolna Mátyás ellen! — Nem, uram! Ót meg nem ölheted! — szakadtak ki a tiltakozás és könyörgés szavai Vitéz ziháló, beesett mellkasából, s a következő pillanatban térdre roskadt, kezét imádkozásra kulcsolva maga elé emelte. — Könyörgök felségednek, Janust ne bántsd! Te is tudod, ki 6, hogy tehetsége kettőnk éle154