Esztergomi helikon

Tartalom - IV. KÖZPONT – A HUMANIZMUS FÉNYKÖRÉBEN

tehetségtelen uralkodók mellett háborítatlanul rabolhatták a né/tct és egymást, még királyaikat Is, amit Mátyással már nem tehettek... — No, mi mindent nem tud ez a poéta! — szólt közbe a király. — Hogy ilyen tisztán lát, majdnem meglep! — Mert elfeledted, uram — mondta Vitéz —, hogy amikor első éveidben minden esetben a kettőnk véleményét kívántad először hallani, politikai ügyekben is, sohasem kellett csalódnod .. A javasolt intézkedésekben sem. — Folytasd! — nógatta bosszúsan a megzavart Beckensloert Mátyás. ... Ezért hát szívemnek legkedvesebb barátom és atyai jótevőm, ne engedd, hogy megtörjön a király. Mi bizonyosak vagyunk abban, hogy az igazság a mi oldalunkon, és azért kell kitartanunk, tovább harcolnunk. Arra kérlek tehát, ne engedd át Mátyásnak Esztetgom várát, se az érsekség erősségeit, mert azok mind a mi ügyünk bástyái. És szükségünk tesz rájuk, ha kicsit megint összeszedjük magunkat Nyitrán. De ha mégsem bírnál tovább ellenállni (hadd írjak erről is olyan őszintén, ahogyan mi szoktuk kicserélni gondolatainkat), mert tudom én azt, milyen terhessé válik az olyan ifjúian bátor és eiős léleknek is, amilyen a tiéd, drága barátom, a megrokkant, beteg test. ha meg kellene hódolnod, tudd, hogy abban én nem követlek. En végigmegyek a magam választotta úton, mert megtanultam, hogy a zsarnokká fajult királlyal való leszámolásra végül nincs más eszköz, csakis a fegyver! Csakis a harc! S ha én is vesztenék?... Látod, erre is gondolok. Tudom, hogy másik hazám, a napfényes Itália boldogan befogad engem, tatán ott hűtlen Múzsám is visszatér hozzám, és valamelyest megvigasztal majd. Isten segítsen téged és ügyünket, Atyám! Nyílra vára, 1-171. december 17. janusod Múltak a másodpercek, miután Beckensloer befejezte a költő szavainak idézését, a király és az érsek farkasszemet nézve állt egymással szemben. — Miért hallgatsz, érsek? — kiáltott fel Mátyás. — Hát szavad sincs Janus levelére? — Azt sem tudhatom,... valóban az ő levele-e? — mondta Vitéz fulladozva. — láttam én már mesterien hamisított leveleket is, uram... Olvastam vallomásokat, melyek alapján kivégezték az agyongyötört, megfélemlített ártatlanokat... emberfajunk kitörölhetetlen gyalázatára... — De ez nem hamis! Volt alkalmam Janus kezeírásának minden jegyét megismerni, s ez az ő üzenete! Püspök, add oda neki, hadd lássa, nincs mód tovább alakoskodnia! 153