Esztergomi helikon

Tartalom - IV. KÖZPONT – A HUMANIZMUS FÉNYKÖRÉBEN

kiáltványt, 6 szállta meg Nyitra várát, hogy téli kvártélyt biztosítson a visszavonuló Kázmérnak! Aki csakis azért reménykedhet még, hogy fölkerül a magyar trónra, mert ott láthatja maga mellett utolsó támaszát, a pécsi püspököt! Akire eddig mindenki, magam is úgy tekintetlem, mint poétára! Miért is, hogy csak most gyúl világosság az agyamban! És mennyi időt elvesztegettem nálad! Milyen rossz helyen kerestem az összeesküvők vezérét, amikor benned láttam azt! — Jól láttad, uram! Ha a vezért keresed, a főbűnöst akarod megtalálni, nem tévedtél: előtted áll! — Vitéz szavai nyomatékául megpróbálta kihúzni magát, Mátyást azonban már nem téveszthette meg. — Ne erőlködj, érsek úr! — mondta. — Te már sehogyan sem látszol harcos daliának, hiába mórikálod a vén testedet! — Most vette észre, hogy Beckensloer megint ott áll mellette, de az nem várta meg, amíg ismét ráförmed. — Magam is azt hittem mostanáig, felséges uram! — mondta Beckensloer alázatosan, de a mindenbe beavatott alantasok fontoskodásával —, hogy az érsek úrban kell látnunk az összeesküvés fejét! — Hitted? — villogtatta lobogó szavait s tekintetét Mátyás. — Hány levelet, jelentést mutattál nekem, azok mind ezt bizonyították, tehát meg is tévesztettek e percig! — Felséged bölcs éleslátására volt szükség, hogy tisztán feltáruljon előttünk az igazság! Mert helyesen nevezted meg az összeesküvés vezérét, amikor Janus püspök nevét kimondtad! Inie, az őreink által most elfogott levél, mely minden kétségünket eloszlatja! Mátyás kikapta a kezéből, sebtében végigfutotta, aztán visszaadta. — Olvasd csak föl, hadd hallja az érsek úr is, hisz néki címezte drágalátos unokaöccse Nyitráról!... Olvasd! Beckensloer közelebb lépett az asztalhoz, hogy jobban láthassa az írást. Szetvtetl Atyám és Barátom! A tőled vett és más úton szerzett hírekből megértettem, mennyire szorongat a király, és attól félek, olyan feltételekre akar kényszeríteni, melyek elfogadásával te magad adnád meg a kegyelemdöfést országmentö vállalkozásunknak, melyre a nyáron mi az életünket tettük fel. Tudom, hozzám hasonlóan letört téged is, mikor látnunk kellett, milyen rafináltan térítette el tőlünk az urakat Mátyás, de engedd meg, atyám, hogy emlékeztesselek, a nálad töltött nyár (lehet, hogy életem utolsó szép nyara?) napjaiban mi erre is gondoltunk, mikor a királlyal való szembefordulásra magunkat elszántuk. Mindketten túlságosan jól ismerjük szegény országunk urait, ismerjük állati önzésüket és baromi tudatlanságukat. Azt is jól láttuk bennük, hogy sokan csupán azért csatlakoztak hozzánk, mert remélték, hogy Kázmérra! majd visszajönnek a tvgi szép idők, amikor a tehetetlen és 152