Esztergomi helikon

Tartalom - IV. KÖZPONT – A HUMANIZMUS FÉNYKÖRÉBEN

az egymást követő hosszú évek során felőrölték Magyarország anyagi erejét, népét megtizedelték... Ami elegendő lett volna a töröknek, ha nem a Balkán­ról való visszaszorítására, de további előnyomulásának megállítására, ha a hű­béres Bosnyákország, I lavasalföld s déli határunk várait megerősíted, ha új várakkal is növeled a védvonal szilárdságát. Atyád nem király volt, csak Szöré­nyi bán, aztán erdélyi vajda, később kormányzó, mégis oly sikerrel hadako­zott a török ellen, hogy jó időre elvette támadó bátorságukat, s Hunyadi Jánosnál nincs nagyobb hőse a mai keresztény Európának... És te ettől az apai örökségtől fordultál el! A mi korunk legnagyobb ügyéhez, országunk és a ke­reszténység megoltalmazásának ügyéhez lettél hűtlen, amire pedig 1-158 janu­árjában Budán királlyá kiáltottunk ki! Mátyás ellökte magát az ablaktól, megindult az érsek felé, mintha le akar­ná gázolni. — Én vagyok hát az országban a legfőbb áruló is, ezt vágod a képembe? — Kiáltó szavai elhallgattatták a kápolnában éneklő kórust. Ösztönösen Vitéz is fölállt, hátrahőkölt, s hogy Mátyás ott zihált előtte, várt kicsit, majd tagol­va a szavakat, így szólt: — Te mondád, fiam... Nevezhetjük akár árulásnak is, ma úgyis több formá­ját vizsgáltuk már, ne féljünk akkor ettől sem! Mátyás lábát szétvetve állt, dühe és hangja nem csillapult. — Tehát ezért kiáltottatok ki fő árulónak, hogy a ti árulásotok kisebbnek lássék önmagatok és a világ szemében? Úgy!... De csak nem érthetlek sehogy sem, érsek úr, felelj nekem valamire! Ha már engem alkalmatlannak találtatok a töröktől megvédeni ezt az orszá­got, engem, akinek erejét pedig ugyancsak megtanulta tisztelni és félni az oz­mán az 14 61-64-es boszniai hadjáratokban, Jajca és Szabács megvételénél, de megtanulta Frigyes és Podjebrád is, ... felelj: ki lett volna erre a küldetésre, atyám munkájának folytatására méltóbb, nálam különb? Csak nem az az ájta­tos szájú lengyel hercegecske?... Hallgatsz?... Vagy talán a tulajdon országuk­ban is rablólovagokként harácsoló, egymás ellen is lankadatlan hévvel háborúzó magyar urak? Talán te, a fáradt, megvénült ember lettél volna az a rettenthetetlen vezér? Te, az aggastyán főpap politizáltál, szerveztél és hábo­rúztál volna a kezesbárány kamasz király helyett?... Felelj már! — Mi harcra tudtuk volna mozgósítani az országot és legalább Közép-Eu­rópát a török ellen! — mondta Vitéz. — Te nem is gúnyolódsz, de játszol velem! Úgy véled, játszhatsz velem? Hogy a bolondját járathatod? Hát vaknak hiszel?... Nem, érsek úr, ilyen sze­repre te már rég képtelen vagy! És ezért tudtalak én téged oly könnyen kö­rülzárni, hogy egy kardcsapással se mertél ellenállni, és ezért fogadod el most minden föltételemet, mert te már nem vagy harcoló ember! Hanem az öcséd, az átkozott Janus, ő igen! Ó fogalmazta meg Kázmér nevében a hadat üzenő 151

Next

/
Oldalképek
Tartalom