Esztergomi helikon
Tartalom - IV. KÖZPONT – A HUMANIZMUS FÉNYKÖRÉBEN
a fejére... a fejünkre zúdított, azt már nem tehettem! A költő talán megengedhet magának ilyen fenegyerekeskedést, de egy püspök poéta nem. Az uralkodó azonban még kedvenc költője csínytevései miatt sem játszhatja el esélyeit az európai politikában. Rá kellett tehát ijesztenem, visszaküldeni Budáról Pécsre, hadd foglalkozzék többet egyházával... és a költészettel. Úgyis mind gyakrabban új versek helyett már csak panaszait hallhattam, hogy drága napsütötte Itáliája kivirágoztatta költészetét, a zord Pannónia pedig elapasztotta a poézis forrását! — Csodálkoznék, fiam, ha mindezt így is hitted volna, ahogyan most mondod! Mátyás megállt mellette, föléje hajolt, de az öregember meg sem rezzent az ingerült szavakra: — Igenis így hittem akkor, és mint látod, nem helytelenül, hiszen azóta mégiscsak szépen gazdagította müvei számát! — Szomorú elégiákkal, fiam, de hová tűntek régi, sziporkázó epigrammát?!/.../ Mátyás ismét az ablakhoz ment, sokáig nézte a vár alatti várost, a város körül a tábor lobogó máglyáit. A közelben egy éjszakai pihenőjéből fölvert varjú károgott. Mátyás megfordult, hátratett kezével az ablakkeretnek támaszkodott, előbb csak ujjai hegyével, aztán rátapasztotta forró tenyerét a hideg kőlapra, ettől jóleső áramlás indult meg a karján fölfelé. — Látom, nem akarsz segíteni nekem! — szólalt meg elégedetlenül. — Ha nem javaid megdézsmálása, nem megsérteti hiúságod, s nem is megalázott önérzeted, akkor mi vezetett az ellenem lázadók táborába, az összceskövés élére? — Azt hittem, könnyebben rátalálsz, hogy mégiscsak ismersz, de látom... Különös, hogy éppen arra nem gondolsz, amit pedig ország-világ előtt meghirdettünk. Hogy az országot változatlanul és egyre közelebbről fenyegető török veszélyről elfeledkezve, azt elhanyagolva, politikád és háborúid színtere áthelyeződött déli határunkról a nyugatira, hogy véget nem érő hadakozásba keveredtél az osztrák Frigyes császárral és Podjebrád cseh királlyal... — Lehetséges, hogy még le sem értetted meg, milyen kegyetlen fölismerések rejlenek a látszólag minden ok nélkül megváltozott politikám mögött? Hogy rá kellett eszmélnem: egymagam semmiképpen nem bírok a Balkánt lassan elözönlő, erős és harciasan támadó kedvű, fiatal török birodalommal Hogy a biztos és végleges győzelmet ígérő hadjárathoz előbb meg kell nyernem a nálunk sokkal gazdagabb nyugati szomszédok támogatását. 1 logyha már a török ellen harcolni nem hajlandók, legalább közben ne támadjanak hátba és pénzt adjanak! — És szövetségesek helyett fáradhatatlanul és szinte kedvtelésből ármánykodó, kizárólag saját uralmi érdekeiket követő ellenségekre leltél bennük, akik 150