Esztergomi helikon

Tartalom - IV. KÖZPONT – A HUMANIZMUS FÉNYKÖRÉBEN

ben kérve kérte, hogy régi kegyességével, igyekezetével és buzgalmával oltalmazza fiát, s a király akként cselekszik, amint ő kívánja, követeli. Sőt a kicsikart dézsmákat is önként visszaadja, sőt a jóviszony helyreállása után nagy részét már most visszafizeti, mielőtt még felszedi táborát. A beszéd után könyörgésekkel környékezték meg az érseket; néhányan kérlelően térdeltek elé, atyai térdét ölelték, kérve, hagyjon fel az ország háborításával, veszedelembe döntésével. Ő pedig, bár sokukat ferde szemmel s megvetően nézte, elámulva hirtelen megváltozásukon, állhatatlanságukon, mégis legyőzetve, azt válaszolta, hogy sohasem tér el a többi főpap és főúr határozatától, és sohase veszi magának azt a jogot, hogy bármit is tegyen akaratuk ellenére. Nem tagadja, olykor haragra gyúlt Mátyás ellen, fiaként szabadon dorgálta, s többször panaszt emelt amiatt, hogy nem jogos és méltányos, ha a király az egyháziak jövedelmét igénybe veszi, sem az, ha az egyház ügyeibe avatkozik. Nem mondhatják rá, hogy egyedül hívta be Kázmért, mert számos társa volt, akik most színt változtatva, hallgatnak. Egyedül ő nem is fogja Kázmért Magyarországon marasztalni, sem a többiek véleményének ellene nem szegül. Régen ismeri már Mátyás természetét; jól tudja, hogy mostani engedékenysége végzetes lesz neki is és sokuk számára. Végül is, minthogy már így akarják s erre kényszerítik, ha nyilvános esküvel kezeskednek, ő, mint azelőtt, újra engedelmeskedik a királynak. Miután ekkor mindnyájan hitüket adták a maguk és a király nevében, s — mint sokan állítják — a tizedek fejében pénzzel fizettek, a kibékülés megtörtént. Rögtön lementek, hogy felkísérjék a királyt a várba. Elmondtak mindent, hogyan történt; a királyt nyomban nagy nyugtalanságtól szabadították meg. Késedelem nélkül velük együtt felment a király a várba. Miután kevés békéltető jelenlétében az érsek elé ért, Mátyás így szól; — Soha nem hittem volna, szentséges atyám, hogy te elhagyj. Jól tudom, te sem fogod sohasem elfelejteni, hogy haldokló atyám a te oltalmadba ajánlott engem; nem is hihettem volna, hogy az pártoljon el hűségemtől, akit a hűség és szeretet örök példaképének nevezünk. Velem együtt vetettek börtönbe, vertek bilincsbe; életemért és méltóságomért önként vállaltál minden veszedelmet. Te váltottál ki a cseh fogságból; királysághoz, koronához segítettél. Nem volt nehézség és veszedelem, amin ne diadalmaskodtam volna a te munkáddal és tanácsoddal. Most se hiszem el, hogy elhagynád Mátyást, akit mint újszülöttet karodon hordoztál, akit mindig gondosan neveltél. S ha valamit én, az ifjú vétettem ellened, bocsásd meg, kegyes atyám; könyörülj fiadon. Kérlek, ha volt köztünk valami harag, váltsa fel ezt újra a kölcsönös régi szeretet. Veszedelemben forog most, akit Magyarország királyává tettél; kérlek oltalmazd meg fiadat. Őrizd meg régi jóságoddal a te hozzám való halhatatlan jótéteményeidet, hogy lássák, amit ez életből távozó atyámnak ígértél, be is váltottad. 144