Az Esztergom-vidéki Régészeti és Történelmi Társulat harmadik évkönyve
Boleszló herceg, esztergami érsek. Pór Antaltól
40 Az V. Kelemen pápa halálát követő hosszú interregnum, mely 1314, április 20-tól 1316. szeptember 5-ig tartott, igen kedvezett a számban mind inkább szaporodó spirituálisoknak, kik Siciliában, Toskánában, főleg Narbonne tartományban, hol a nép pártjokat fogta, zavarokat szítottak. Carcassonneben megrohanták az inquisitorok, a domokosiak kolostorát, föltörték börtöneiket, melyekből ott senyvedő társaikat kiszabadították. Aztán a konventualisok kolostoraikat ostromolták meg Narbonneban és Beziersben, kikergették őket és magok ültek belé. *) Ennyire jutottak a fratricellik, midőn D'Osa Jakab XXII. János nevét vévén föl, ült a pápai trónba. A zavar ekkor már tetőpontját érte el, amiért gyors és erélyes rendszabályokra volt szükség, hogy a kurta kámzsás, hosszú csuklyás dissidensek az engedelmességre visszatereltessenek. — 1317. április 12-én kiadta a pápa rendeletét, 2) melyet, a dissidenseket engedelmességre intvén, e fontos szavakkal fejez be: „A szegénység nagy erény, nagyobb a tisztaság, de legnagyobb az engedelmesség." A fratricellik azonban siketségre vették a pápa rendeletét, és a nem jól értesült pápától a jobban értesítendőhöz föllebbeztek, mely vakmerő levelöket negyvenhatan írták alá. Hanem alig érkezett ez a pápa szine elé, legott maga elé idéztette őket. 3) Ez egyszer nem csupán a negyvenhat föllebbező engedelmeskedett, hanem követték őket mások is, úgy hogy számok hetvennégyre szaporodott. Megérkezvén Avignonban az első éjjelt inkább a pápai palota lépcsőin töltötték, hogy sem a konventuálisok vendéglátását fogadták volna el. Másnap a pápa maga elé bocsájtotta őket. Nagy szelídséggel és türelemmel hallgatta panaszaikat, melyeket azonban üreseknek talált, és megparancsolta nekik, hogy visszatérjenek elhagyott kolostoraikba. Különösen kihallgatta Casali Ubertint, Claren Angelust és még néhányat a bűntényekre nézve, melyekkel a spirituálisokat vá1) Wadding, VI, 223. — Ugyanezen 1314. évhez (pag. 228.) teszi Wadding magyarországi István hittérítő halálát Sarayban, Tatárországban: Fráter Steplianus de Hungaria in Saráy primo suspensus a Christo conservatus est, postea in ignem poriectus et semper auxilio diuino protectus, postea ab Alanis apertus in ventre, et effusis visceribus, trahebatur post caudam equi, postremo gladio confossus. migrauit ad Christum. Szolgáljon e kitérés vigasztalásul a botrányos torzsalkodások olvasása közben. 2) „ Quorundam exigil" ap. Extravag. de verb. signif. 3) Wadding, VI, 266. seqq.