Az Esztergom-vidéki Régészeti és Történelmi Társulat harmadik évkönyve

Boleszló herceg, esztergami érsek. Pór Antaltól

41 dolák. A tárgyalások igen megélénkültek; nem egy szertelen szó esett, mi a pápát láthatólag elhangolta. Észrevették ezt a spirituálisok és hangosan kiabálták: Igazságot, szent atya, igazságot ! s mire a pápa türelmét vesztve befejezte a kihallgatást, kettőt a fratricellik közül, Delicieux Bernátot és Saint-Amandot bebörtönöztette, a többit visszavitette a minoriták kolostorába, ahol fölügyeltetett rájok, míg nem pörük véget ér. Le Moine Mihálynak, a rend inquisitorának pedig meghagyta, hogy minden szigorral járjon el a vádlottak ellen. A fratricellik nagy része meghódolt, csak huszonötén ellenkeztek a pápa parancsaival és nem hajtottak rendtársaik esdekléseire. Akik menekülhettek, kereket oldottak és Siciliába (Trinakriába) vitorláztak. Itt betetőzték a szakadást, midőn Ceva Henriket generálisoknak választották. Voltak, kik az ízlamra tértek és XXII. János pápához a következő nyilatkozatot intézték: „Mi nem hagyjuk el a szerzetet, hanem annak csak helyeit; nem ruháját, hanem csak rongyait; nem hitünket, hanem annak csak hüvelyét; nem az egyházat, hanem a vak zsinagógát; nem a pásztort, hanem a ragadozó farkast. Azonban valamint az Antikrisztus halála után tanítványait a Jézus Krisztus igaz szolgái és tanítványai megsemmisítik, úgy mi és testvéreink, a Krisztus hű, ez idő szerint üldözött tanítványai XXII. János pápa halála után visszatérünk, hogy ellenségeink fölött diadalt üljünk." — Ily istenkáromlásokra tévelyedett a kevélység! A huszonöt közül, kik a pápa szigorú parancsával ellenkezének, huszonegyen végre is észre tértek. Csak négyen átalkodtak meg makacsságokban. Ezek ellen pört indítottak és 1318. május 7-én mint eretnekeket elítélték őket. És mert még a degradatio gyászos szertartása se törte meg kemény szivöket, a máglyán égtek meg. Delicieux Bernátot, jóllehet a huszonegy megtért közé tartozott, szintén pörrel támadták meg a carcassonnei garázdálkodások miatt. Őt is degradálásra ítélték és élte fogytáig, mely nem sokáig késett, elzárták. Jeles irók (Nicole, Sismondi és mások), míg a fratricellik az életben kivihetetlen elveit, mint bambaságot megmosolyogják, el nem mulaszták XXII. János pápát kegyetlenségről vádolni. A jó urak feledik, hogy a bambaság ezen szörnyű szülötte oly elveket oltott az emberiségbe, melyeket érdemes volt IVadding loco citato.