Az Esztergom-vidéki Régészeti és Történelmi Társulat harmadik évkönyve
Adalékok Esztergammegye és vidékének legrégibb történetéhez. Dr. Wertner Mórtól - 3. A Csák-nemzetség esztergam- és hontmegyei ágai
91 (. . . fia János, Hontmegye főispánja) is említik l) Ez mindeddig ismeretlen személy. Meghatározására pedig a következők szolgálnak : Bizonyos Csák fia János 1265-ben birtokos a nógrádmegyei Kutassó .mellett. 2) III. András trónraléptével Csák fia János Baranyamegye főispánja; 3) 1296 április 4-én az ország bárói sorában Csák fia János szerepel a nélkül, hogy a tőle elfoglalt hivatalt ismernők; 4) ugyanazon évi április 25-én megerősíti őt András király a neki már azelőtt adományozott hontmegyei Visk birtokában; 5) 1297-ben azt mondja róla a pápa, (ki őt „Johannes Zat"-nak nevezi) hogy egynehány főúrral együtt a pannonhalmi apátságot megtámadta s károsította. 8) 1297 július 1-én Csák fia János a királyi lovászmester. 7) III. András halála után cseh Venczelnek pártját fogta, ki őt 1303-ban Visk birtokában megerősíti; az illető okmány 8) Csák nb. Csák fia Jánosnak mondja; 1311 július 6-án országbíró 0); de nem sokára átpártolt Trencséni Mátéhoz, kinek oldalán életét bevégezte. Hűtlenségbe esvén, Károly király összes birtokait elkobozta s azokat 1324-ben az osztrák származású Harsendorfer Volfingnak adományozta. l u) Miután e birtokok között a hontmegyei Visk-en kívül még az ugyanazon megyében fekvő Pereszlényt és Szemerédet is találjuk és miután nála azon valóban ritkaság számba menő jelenségre akadunk, hogy az összes róla szóló okiratok, kivétel nélkül, őt mindig „Csák fia"-nak nevezik: azon körülmény, hogy az 1299. évi oklevél egy „Johannes filius . . ." honti főispánról szól, holott az összes többi főispánokat csak puszta saját nevökkel, nem pedig atyjuk megjelölésével nevezi, teljesen döntő. 1) Azok számára, kik az idevonatkozó okiratot esetleg az „Urkundenbuch zur Geschichte der Deutschcn in Siebenbürgen" I. köteteben tanulmányozzák, legyen különösen kiemelve, hogy ez okmánytár névmutatója (610. oldalán) az „Vntensis"-t elég felületességgel „Ung"-megyének veszi. 2) Wenzel XI. 547. 8) Wenzel X. 415. 4) Wenzel XII. 585. 587. s) Knauz II. 387. 8) Wenzel X. 273. 1) Wenzel X. 264. 8; Fejér VIII. 1, 115. s) Anjoukori okmánytár I. 231. 1 0) Anjoukori okmánytár II. 115.
