Az Esztergom-vidéki Régészeti és Történelmi Társulat harmadik évkönyve

Boleszló herceg, esztergami érsek. Pór Antaltól

38 dést, az újítók pedig kiváltak közülök és a Szigettenger valamely szigetére vonultak, hogy ott kedvökre szolgálhassák az Urat. Hagyni kellett volna e maroknyi rajongókat a szigeten békében, ahol követők nélkül csöndesen kihaltak volna és velők kihal vala a szakadás is a szent Ferenc nagy családjában. Nagy hiba volt, midőn a szeretetlenség üldözőbe vette őket menedék helyökön. Eleinte a pápai elismerés és a közrészvét megótalmazta őket ellenfeleikkel szemben. A rágalom pedig — mint rendesen — gyalázattal visszahullott a rágalmazókra; az uj szerzetes szövetség e mellett, vagy éppen ezért naponkint szaporodott uj tagokkal, kik a szent Ferenc szerzetéből csatlakoztak hozzájok. Nagy boszúsággal töltötte el e jelenség a remeték ferencrendi elleneseit, kik nem látták más módját annak, hogy elszakadt társaikat visszatérítsék, hanem ha az új pápához, VIII. Bonifáciushoz folyamodnak, hogy vonja vissza elődje, V. Szelestyén határozatát. De a pápa azt felelte nekik: „Hagyjátok meg őket szigorúbb életmódjuknál. Nekem hiteles tudósításom van róla, hogy ők tökéletesebben tartják meg szabályaikat, mint üldözőik." Az ígyen visszautasítottak ekkor cselhez folyamodának. Hamisan arról vádolták a Szelestyén remetéit, hogy titkon még most is Szelestyén pártjához tartanak ; csak a kedvező alkalmat lesik, hogy pártot üssenek VIII. Bonifácius ellen, kit nem ismernek el törvényesen megválasztott pápának. Ez volt sebezhető oldala VIII. Bonifáciusnak. A csel tehát sikerült. A pápa meghagyta, kényszerítsék az elszakadt ferencieket arra, hogy előbbi kolostoraikba visszatérjenek. Ettől fogva nem volt nyugtok a szegény remetéknek. Mint a minden oldalról nyugtalanított vad visszatértek Itáliába, hogy a pápát meggyőzzék, miszerint az ellenök szórt vádak rágalomnál nem egyebek, mert ők hű fiai az egyháznak és ő szentségének. A tisztítkozás talán sikerült is volna nekik, ha ugyanakkor, 1302. szeptember 7-én, le nem csap az anagnii merénylet, midőn Bicskei Gergely, a választott (s ekkor már megerősített) esztergami érsek a pápa védelmében életével adózott, a pápa pedig nem sokára azután, október 10-én elhunyt. J) A remetéknek nem maradt más menekvésük, mint vagy engedelmeskedni vagy a kiközösítéssel dacolni. Kevesen engei) IVadding, (az 1733. évi romai kiadás) VI. köt. 10. lap.