Az Esztergom-vidéki Régészeti és Történelmi Társulat harmadik évkönyve

Titkári jelentés az 1898. évről

155 sunk a legszélesebb körben készséges fogadtatásra és pártolásra találjon. Társulatunk tagjainak száma az elmúlt évben 208 volt; és pedig tiszteletbeli 5, alapító 18, rendes 130, pártoló 55. És igy a tagok száma, bár többen meghaltak, sokan kiléptek, nem csökkent, hanem 18-al növekedett; mert a támadt hézagokat az új belépő tagok száma töltötte ki. Az 1898. évben alapító tagokul jelentkeztek: dr. báró Hornig Károly és gróf Majláth György. A rendes tagok sorába léptek: Dóczy Ferencz, Dreisziger P'erencz, Eggenhoffer Ernő, Franki Vilmos, Hagara Antal, Hamar Árpád, Hartmann Péter, Hazay István, Heischmann Ferencz, Karácsonyi Béla, Kádár Gyula, Koksa Kálmán, Mattyasóvszky Vilmos, Munkácsy Kálmán, dr. Okányik Lajos, dr. Perényi Kálmán, Pisuth Kálmán, Schrank Salamon, gróf Széchenyi Miklós, Székely Henrik, Thuránszky Lajos, Ulmer György. Pártoló tagokká lettek: Grósz Ferencz, Hollósy Károly, Krechnyák Ferencz, Miklóssy József, Philipp Konrád, Plesznik József. Maiina Lajos polgármester úr pedig a város házi pénztárából 10 frtot utalványozott társulatunk számára. Tagjaink ezen szépszámú szaporodása fölött való örömünket csak az a fájó érzés zavarja meg, hogy sorainkat a lefolyt évben sem kimélte a halál. Elhunyt tagtársaink közül kettőről, hozzánk való közelebbi viszonyuk miatt, kötelességemnek tartom különösen megemlékezni. Az egyik Knauz Nándor, cz. püspök, a magyar tud. akadémia tagja, társulatunknak alapító tagja és tiszteletbeli elnöke, s a kinek igen nagy része van társulatunk létrehozásában is. Hosszú életét egészen a tudománynak szentelte. Tudományszomját Pannonhalma ős monostorában szívta magába; itt kezdte meg irodalmi működését mint növendék pap, Vaszary Kolos, Ftissy Tamás és mások társaságában. Első dolgozatai szépirodalmi irányúak voltak ; később kizárólag történelmi tanulmányokra fordította idejét, s számos értekezést, értékes munkát adott ki, melyek a késő időkig meg fogják őrizni emlékezetét. Különben az ő elévülhetetlen érdemeit az enyémnél avatottabb toll fogja méltatni mai közgyűlésünkön.

l) Dr. Walter Gyula gonddal írt emlékbeszédében hűen ecsetelte az elhunyt kiváló tudós életét, tudományos téren kifejtett maradandó becsű irodalmi munkásságát. S nemcsak a kegyeletnek adózott, hanem az irodalomnak is hasznos szolgálatot tett, midőn nagy hatást keltett beszédét füzetben is kiadta ily