Az Esztergom-vidéki Régészeti és Történelmi Társulat második évkönyve

Miként jutott 1543-ban Esztergom árulás által török kézbe. Némethy Lajostól

83 a közelben levők közül igen sokat megsebesítettek, sőt néhányat igen súlyosan. A janicsárok közül is néhány megsebesült, de senki sem halt meg, hanem a garmadokba rakott holmi is meggyulladt. Ezen eseménytől a törökök is megijedtek, mert valamely ármánytól tartottak és már a mieink közül többet levágtak. Midőn azonban tiszteink őket biztosították arról, hogy semmiféle csel itt nem forog fenn és a baj * csak véletlenségből történt, Ali aga magát könnyen felvilágosíttatta, megértvén a szájjal és kézzel neki adott jeleket,. .Rögtön jelt adott buzogánya mozgatásával és a janicsárok az öldöklést abban hagyták. Midőn a zavargás és lárma lecsendesült, elkezdték a mieinket egyenkint kibocsátani a várból. Vizsgálat közben tiz foglyot találtak köztük. Továbbá a szultán néhány magas rangú szolgájának legközelebbi rokonait is megtalálták, a kiket kivettek közülök és őket ismét mtiszülmánokká tették. Ezeken kivül néhány gyerek és idősb férfi is kívánt az izlamra áttérni. Erre Rusztem pasa előhíyatá a janicsárok muhzirját (ügynökét a magas portán) és egy tolmácsot, a kik által a mieinknek tudtára adatta, hogy kész volna mind azoknak nagy zsoldot és jó katonai szolgálatot adni, akik Szolimánhoz átlépnek. E hirdetésre összesen 1(54 gyermek és mintegy ötven felnőtt mindenféle nemzetbéli találkozott, a kik e feltételt elfogadták. Féltek ezek a barbárok szószegésétől, éltükért is aggódtak és attól tartottak, hogy azokat, a kik erre reá nem állnak, a törökök az ő vérengző természetüknél fogva megkínozzák és megölik. Ezekkel Rusztem barátságosan beszélt és áttérésüket bejelentette a boldogságos udvarnál, az izlam padisahja pedig szándékukat tudomásul vette és az izlamba való felvételt megengedte nekik. A janicsárok és más hadosztályból valók pedig loptak maguknak a mieink közül egyet-kettőt és müzülmanokká tették azokat. Lascan, hogy a szégyent és minden veszélyt magától elhárítson, ama aranylánczot, melytől ő kapzsiságában szégyenteljes módon Perényi Pétert megfosztotta, *) kénytelen volt Rusztem') Perényi lánczánrik elrablása igy történt. Midőn Joachini brandenburgi márkio 1542-ben Buda ostrománál szenvedett kudarcza után a baj okozójául Perényit vádolta Ferdinánd előtt, sőt reáfogta, hogy a királyság után vágyódik ; Ferdinánd a vádat elhitte és Perényinek elfogatását elrendelte. Ez 6*