Az Esztergom-vidéki Régészeti és Történelmi Társulat második évkönyve

Miként jutott 1543-ban Esztergom árulás által török kézbe. Némethy Lajostól

84 nck ajándékozni, amit ez tőle különben is erőszakkal elvett volna, hogy azt, mint a törököknél szokásos nyakdíszül használhassa. Azt vélte a spanyol, hogy eme ajándék révén a többi zsákmányolt jószágát a veszélyből kimentheti; de e fukar és gyávának Fortuna, a szerencse asszonya semmit sem hagyott meg. Midőn kitűnő paripáin békésen a várból kivonulni, akart, elárulták őt és kitudódott, hogy az arany a nyereg vánkosaiban van elrejtve. Tőle a felnyergelt lovait a török, nevetve elvette, megjegyezvén : „A hajózóknak lovakra úgy sincs szükségük." Szinán az aranyak megkisérlett elszállításának egy másik módját, így|adja elő: „A gyaurok már előbb ezer aranyat egy zsákba raktak s két hitehagyottat felöltöztetvén török ruhába, nekik azt a megbízást adták : „Ti mikor majd mindenkinek figyelme a lármára és bámészkodásra fordul, a nagy tolongásban és zajban vigyétek ki azt az aranyat; ha ezt megtudjátok tenni, jutalomban részesültök, mikor majd a király mellett összegyülekezünk." Azok pedig mikor a puskák elsülése után nagy lárma és csődülés keletkezett, s mikor mindenki a történteket látni sietett és a gyaurok által okozott esetet bámulta, az aranyat lóra tevén, mintha a puskák elől menekülnének kifelé futottak. Azonban a janicsárok véletlenül észrevették mesterkedésüket, utánnok futottak, mindketőjüket elfogták, agyonverték mint kutyákat és az aranyat elvették tőlük. Mikor a gyaurok látták ezeknek esetét fájdalmasan felsóhajtottak." Kifosztogatták a törökök a tiszteket és katonákat egyaránt Eletüknek is csak nagy tétovázás után kegyelmezett meg Szulimán, hogy e kegyelmezés hirére mások is adják meg magokat. ép akkor Esztergomban volt, azért elfogatása az odavaló kapitányra, Lascan Mártonra bízatott. Ez az elfogás alkalmával igen embertelenül bánt vele és épen nem úgy, mint az neki parancsolva volt. Ugyanis nem csak az aranylánezot ragadta le az ő nyakáról, hanem igen drága mentéjétől is megfosztotta őt. Az Esztergomban volt magyar katonák nagyon zokon vették Percnyinek elfogatását és a vele elkövetett ilyen bánásmódot, azért több mint tizenkétezer huszár onnan nagy káromkodás és szitkozódás között mindjárt szélyeloszlott. Alig örülhetett Lascan egy esztendeig az elrablott kincsnek, mert amilyen módon ő szerezte, oly módon el is veszítette. (Budai Ferencz, Polgári Lexicon. 1866. kiad. II. 53.) ') Jovius szerint Halisnak. Hammer, Aliagát mond. Ali, a mint mondtuk, a janicsároknak volt agája.