Az Esztergom-vidéki Régészeti és Történelmi Társulat második évkönyve

Miként jutott 1543-ban Esztergom árulás által török kézbe. Némethy Lajostól

64 ként közeledett a végveszély, melyet elhárítani lehetetlen, de nagy erőfeszítéssel talán halasztani lehetett; azért végső erejük felhasználásával igyekeztek az összeroncsolt védműveket a menynyire lehetett kiigazítani. Nem kedvetlenítette el őket az sem, hogy így fáradt testüknek nem volt a pihenésre idő, a sebeik begyógyitására nyugalom. Azonban titokban lappangott valami ok a méltatlankodásra és gyanakodásra. Ugyanis a hír terjedt, hogy egy turini származású ifjú, a ki igen korán kezdett fegyvert forgatni és nem valami jártas katona volt, meg egy régi tüzér, kit a katonaság „il miser" elnevezés alatt ismert, a törökhöz átszöktek. Ugyanis, midőn a törökök a falakat romba lődözték, aknákat vájtak, hogy a torony leomoljék és napról-napra nagyobb erőmegfeszítést fordítottak az ostromműveletekre, a mivel szemben a mieinknek egyre csökkent a bátorsága, részint a sok szenvedés miatt, de főkép amiatt, mert minden remény elveszett a segítség érkezésére ; ekkor megérkezettnek vélte az időt a kala brii Crotonból való öreg tüzérmester, hogy a törökökhöz átszökjék. Ezt a merényletet ő már előre megmondta, midőn a felett neheztelődött, hogy neki törődött aggnak a király nem ad több zsoldot, mint más fiatalnak, azért tanácsosnak tartja bőkezűbb hadúrhoz menni, a mivel a jelen életveszélyt is elkerülheti. Mindeddig bátor, hű katonának tartotta őt mindenki, azért szavainak hitelt senki sem adott. Azonban mégis sokat ingerkedtek vele, valahányszor elsütötte az ágyút, mondták neki : „Te ezt az ágyút nem jól irányoztad. A töröknek segítsz és nem akarsz czélozni! így szoktak ellenségre lőni ágyúval?" Ilyen szavakkal ellenségei és irigyei sokfélekép bántalmazták, a mi szintén érlelte benne a szándékot mind addig, mig a szökést végre nem hajtotta. Szinán csausz e szökevénynek a török táborba érkezéséről a következőket jegyezte fel. „Ép csütörtöki napon volt, mikor a hatalmas padisach ő felségének ép az a gondolat ötlött eszébe, hogy milyen csodálatos volna, ha a várból valaki hírt hozna az átkozottaknak állapota felöl; abban a perczben egy gyanús tüzér jött ki Esztergom várából, a ki az iszlám szultánjának színe elé szándékozott jutni és müszülmánná óhajtott lenni. A mint kijött a szemben menő janicsárok rögtön elfogták. Ezektől a tüzér először azt kérdezte, reá mutatva egy ágyúra : „Használható-e ez az ágyú az alávaló gyaurok vára ellen ?" A