Az Esztergom-vidéki Régészeti és Történelmi Társulat második évkönyve

Miként jutott 1543-ban Esztergom árulás által török kézbe. Némethy Lajostól

janicsárok őt agájukhoz vezették, a ki a pasákhoz küldte. Azok megvizsgálták és mivel látták, hogy a világvédő padisachnak hasznos értesítésekkel használhat, azonnal a boldogságos udvarba küldték. Miután ott minden hiteles értesítést megszereztek tőle, visszatartóztatták, megajándékozás czéljából, mert a tőle nyert tudósításoknak rendkívül örültek. A vár dolgát illetőleg tőle azon megbízható értesítést nyerték, hogy az alávaló és makacskodó gyauroknak ama várában 3000-nél több gyaur van, a kik kardokkal és lélekrabló puskákkal vannak fölfegyverkezve és szép szerével nem adják fel a várat. Valóban 3000 több puskások ós másféle harezosuk volt és azonkívül 00 ágvujok ; s gonoszságuk tengerének hullámait azonnal felkorbácsolták nyomorult észjárásuk szelével s ármányukat és fortélvosságukat nyilvánítani kezdték. Egy nyomorult pap volt közöttük, a ki mint valamely csaló ördög, tele volt ravaszsággal, fortélylyal, csalással és bűbájossággal. Ez volt közöttük a rosszra csábító." Midőn a várbelieknek köztudomására jött az öreg tüzérnek szökése, különfélével gyanúsították őt. Azt beszélték, hogy a török az ő utasításai szerint készíti a futó árkokat, irányítja az ágyúkat stb. Tény az, hogy a vén tüzér serkentette a törököket a víztoronynak mindenek előtt való megvételére. E torony a Duna szélső partján a vár alatt állt és a budai kapu tornyához hasonlónak volt építve. Abban különféle mesterséges gépezettel a folyóból víz emeltetett és csövekben a várba hajtatott. J) Még azt is tudták az öreg tüzérről a várbeliek, hogy a lőporostorony felrobbantását ő tanácsolta és eszközölte. Érdekes a mit az esztergomi vízvezetékről Dselalszáde beszél: „Mivel a várban rendkívüli magassága miatt nincsen víz, az ügyes mérnökök, minden művészetüket felhasználva, valamely csodálatos művet találtak ki és létesitettek, mely elveszi az ember eszét. Az alsó várban bizonyos helyen víztartó medenczét csináltak, melybe a Tunából bizonyos mennyiségű víz folyik. A medencze fölé kereket állítottak, továbbá szűk csővet csináltak rézből s ezt a csővet épületben rejtve vezetik föl a felső várba. A kerék mesterségesen forogván, a vizet ama csővön a felső várba hajtja, a fent lévő víztartóba." Peczevi török történetíró — a ki nagyon jól ismerte Esztergomot — azt mondja, hogy ennek a csőnek hosszúsága 400 rőf s hogy a gépezet 100 év óta (1543—1642) mióta a város török kézre került soha sem romlott el, és nem szorult javításra. Szép, ha az így van. De kérdés honnan tudja ezt Pecsévi ? Pedig ép a török birtokában történt használásban félbeszakítás, amint erről az 15H4-ben Esztergomban járt Lewnklan János utazó tanúskodik a ki ezeket jegyezte fel: „A vár tiszta sziklájában jelenleg szép czintorna van, habár az előtt a vizet vízmű 5