Az Esztergom-vidéki Régészeti és Történelmi Társulat első évkönyve
Teendőink. Esztergám monográfiájának programmja. Pór Antaltól
25 n ;ncs kizárva, hogy beható kutatások következtében ismeretkörünk ne bővüljön. Mégis magától értetik, hogy monográfiánk ezen második főrésze, kivált a magyarok történetével foglalkozik, s ez iesz kétségkívül annak fénylő pontja. A belső történethez tartozik a várnagyok, várparancsnokok, a vármegye főispánjai, alispánjai, szolgabírói, a városbirák, polgármesterek, tanácsosok, országos követek és képviselők, a királyi emberek és más tisztviselők éppen nem száraz sorozata. Itt van helye a megyénkben tartott nádori, országbírói, tárnokmesteri gyűlések fölemlitésének. Ide tartozik a honvédelmi és adóügy, a lakosságnak nemzetiségek és száma szerinti osztályozása; mert hisz tudjuk, hogy magyarokon kívül laktak megyénk területén olaszok, jászok, németek, tótok, rácok, zsidók. Talán itt sorolhatjuk föl azon jelesebb egyéniségeket, rövidebb hosszabb életrajzaikkal, kik a régenmult és aligmult időkben városunkban és vidékünkön előkelő szerepet játszottak. Nézzenek el nekem, t. uraim, e helyütt némi kitérést, noha az egészben véve előadásom lényegéhez tr.rtozik. Századunk negyvenes éveiben Esztergám nem jelentéktelen szerepet játszott a magyar nemzet történetében. Csak arra emlékeztetek, hogy Komárom várát, mely körül szabadságharcunk nem egy jelentős epizódja lezajlott, az esztergami nemzetőrség tartotta meg a hazának. Nem tudom, találkozott-e azon kor férfi:ii közül, ki naplóját vagy emlékezéseit megörökítette. Hivatva többen volnának. Bizony egy fényes lap veszne el városunk történetéből, ha nem találkoznék körünkből ama nagy idők történetírója . . . Kimagaslott ama mozgalmas kor férfiai közt Besze János, Esztergámnak akkori páratlan népszerűségi! tribunja, diktátora. Nem közönséges halandó, ki ha a nagy forradalom alatt Párisban születik, talán Mirabeauvá növekszik vala. Még élénken emlékszem reá, midőn a későbbi „General Böse", mint az osztrák lapok elnevezték, a szentsír előtt őrt áliott mint egyszerű, habár öles közembere a polgári hadnak, káplárja pedig a kis Major Szabó volt. Irodalmi tevékenységet is jegyezhetni föl ez emberről, ki városunknak háromszor, ha nem négyszer volt országgyűlési képviselője. Ethikai szempontból is foglalkozni kellene e férfiú alakjának irodalmi mintázásával még most, midőn eleven az emléke legalább az idősbeknél közöttünk.
