Esztergom Évlapjai 2017
Négyesi Lajos: Az Esztergom-kenyérmezői első világháborús hadifogolytábor
szén volt, és a patakba mosakodtak, sokszor a székletet is ide ürítették. A lejjebb fekvő oroszok is a patakot használták tisztálkodásra, és gyakran innen szereztek ivóvizet is. Ez vezetett a fertőzés gyors terjedéséhez. Szeptember 10-én Sándor János belügyminiszter személyesen látogatott el a táborba, hogy tisztázza azt a szóbeszédet, hogy a szerb hadifoglyok körében tífuszos megbetegedések történtek. Megállapította, hogy a betegek száma nem utal arra, hogy járványtól kellene félni.51 Ezt követően a táborban több vérhas- és koleramegbetegedés történt.52 1914. szeptember 27-én az Esztergom című lap adott hírt először a járványról. A katonaság egy ideig titkolta a megbetegedéseket, de a város lakossága mégis tudomást szerzett róla. A megyei tisztifőorvos szigorú intézkedéséket hozott a karanténra, amikor az egyik Tokodra vezényelt hadifogoly munkás rosszul lett, és a vizsgálat kiderítette, hogy kolerával fertőzött. A tábor állományának felülvizsgálata megállapította, hogy 220 megbetegedés történt, és naponta 3-4 fő esik a járvány áldozatává. Eddig 20-an haltak meg kolerában, de vérhas és tífusz is szed áldozatokat. A betegek elkülönítésére intézkedtek, mely szerint a betegek Tokodra, a velük érintkezők pedig Ebszőnyre kerültek. A tábort teljesen elzárták a külvilágtól 100 csendőr kivezénylésével.53 Az 1915 januárjában kitört kolerajárványt a rossz higiénés körülmények és a tetvek okozták.54 A hónap közepén jelentkezett az első megbetegedés.55 Február 9-én zárlatot rendeltek el a táborban és a gyakorlótáborból a kiképző iskolát a dorogi óvodába helyezték át.56 A betegség terjedését szigorú rendszabályokkal akadályozták meg. A frissen érkezett transzportokat 21 napig karanténban tartották. Ha betegség jelentkezett, akkor a 21 napot újra kellett kezdeni. A hadifoglyoknak rendszeresen kellett tisztálkodni és a ruházatukat hőkezeléssel féregtelenítették.57 A járványos betegségek szedték a legtöbb áldozatot, de a fogság napjaiban a legyengült szervezetű emberek körében is számos haláleset történt. Az elhunytakat a tábor temetőiben helyezték örök nyugalomra. A hadifogoly-temetőkkel kapcsolatos információk forrása hosszú időn keresztül az 1938-ban megjelent vármegyetörténet volt, melyben a valós információk elválaszthatatlanul keverednek a korabeli szóbeszéddel és feltételezésekkel.58 Az 1914 őszén kitört 51 A belügyminiszter a kenyérmezei hadifogoly-táborban. In: Budapesti Hírlap, 34. évf. (1914.) 225. szám 7. p. 52 Kolera és vérhas. In: Népszava, 42. évf. (1914.) 236. 7. p. 53 Kolera a barakban. In: Esztergom, 19. évf. (1914.) 39. szám 5. p. 54 A járványbizottság ülése. 1919- évi január 4-én. Fővárosi Közlöny 1919. 2. szám 29. p. 55 A kolera. In: Budapesti Hírlap, 35- évf. (1915.) 26. szám 10. p. 56 A kenyérmezői fogolytábort elzárták. In: Budapesti Hírlap, 35. évf. (1915.) 40. szám 14. p. 57 Orosz foglyok között. In: Esztergom és Vidéke, 37. évf. (1915.) 60. szám 2. p. 58 Komárom és Esztergom közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék múltja és jelene. Főszerkesztő: Osváth Andor. Budapest-Sashalom, 1938. 8 5 NÉCYESI LAJOS I AZ E S Z T E R C O M - K E N Y É R M E Z Ő I ELSŐ VILÁGHÁBORÚS HADIFOGOLYTÁBOR
