Esztergom Évlapjai 2017
Négyesi Lajos: Az Esztergom-kenyérmezői első világháborús hadifogolytábor
kolera- járvánnyal kapcsolatban olvashatjuk, hogy a „foglyok ezrével pusztultak”, és csak a tél beállta vetett véget a járványnak. 1915 tavaszán következett a kiütéses tífusz, ami szintén „rengeteg áldozatot” követelt. Az elhaltak tömegsírjait a Rózsa-völgy két temetője és a dorogi út melletti temető fogadta be. Mivel a tokodi bányatelep használaton kívüli épületeiben is hadifoglyokat szállásoltak el, az itt elhunytak „hulláinak ezreit egy óriási mélységű tárna nyelte el.” A tárna nyílása fölé nagyméretű tölgyfa keresztet állítottak. Wagenhoffer Vilmos helytörténeti munkájában szintén ír a hadifoglyok nyughelyeiről: a Rózsa-völgyben és a Strázsa-hegy déli lejtőjén kialakított temetőről, valamint a kőszénbánya elhagyott aknájáról. A temetőket a Szalézi Intézet tanulói gondozták, de még az 1970-es években is vaskeresztek álltak a sírokon az elhunytak neveivel, és akadt néhány sírkő is. Azután pusztulásnak indult, azonban az ezredfordulón tervezték egy emlékoszlop felállítását. Láthatjuk, hogy az elhunyt hadifoglyokról és a tábor temetőiről keringő információk elsősorban a sajtó híradásain és az 1938-as vármegyetörténeten alapulnak, amit kiegészítenek a szemtanúk történetei. A kenyérmezői hadifogolytábor négy éves működése során az elhunytakat a környéken kialakított 12 temetőben helyezték nyugalomra. A szentgyörgymezői temetőben a katonai kórházban ápolt katonákkal együtt főleg orosz hadifoglyok kerültek sírba, a Rózsa völgy temetőjébe pedig a hadifoglyok mellett civil internáltakat és az őrszemélyzet elhalt tagjait is temették, mintegy 50 főt. Az I. sz. temetőt a Strázsa-hegy délnyugati lejtőjén létesítették valószínűleg 1914 őszén. Ide csak 6 orosz hadifoglyot és egy internáltat temettek. Feltehetően a tábortól való nagy távolsága miatt hagytak föl a használatával. A II. sz. temető a dorogi út nyugati oldalán, a sportrepülőtér üzemanyagtárolójának helyén volt. Az út keleti oldalán ma is egy dimbes-dombos rét húzódik, ami annak idején átterjedt a nyugati oldalra is. A temetőt egy homokos domb oldalában alakították ki. A sírok az úttal párhuzamosan sorakoztak. A temetőt a repülőtér építésekor számolták fel 1941-ben A temetőben 157 orosz hadifogoly nyugodott. Alii. számú temető a Rózsa-völgy délnyugati oldalán húzódó dombgerinc tetején volt, mivel a járványok kitörésekor itt építették fel a kolerások elkülönítő táborát. Valószínűleg az I. sz. temető felhagyása után nyitották, de csak 31 orosz hadifogoly került ide. AIV. számú temető a Rózsa-völgy északi oldalán került kialakításra, amikor a járvány tömegméreteket öltött. Rövid idő alatt kellett 560 orosz, 198 szerb és 13 ismeretlen internáltat eltemetni. A III. számú temető dombgerince erre szűkös volt, így esett a választás a tágas domboldalra. A járvány méretét jelzi, hogy míg az előző három temetőben nyugvók neveiről lista készült, addig a tömegsírokba temetetteket csak névtelenként tartották számon. A temető egészen 1918 őszéig használatban maradt. A hadifoglyok mellett ide temették az őrszemélyzet elhunyt tagjait is. Összesen 1659 fő nyugszik itt. Az V. számú temető a Strázsa-hegytől északra húzódó homokdomb északi végén a domboldalban feküdt. A temetőben 98 orosz foglyot helyeztek nyugalomra. 86 ESZTERGOM ÉVLAPJAI 2017.
