Esztergom Évlapjai 2017
Horváth István: Fauszodák, folyami uszodák Esztergomban a 19-21. században
mi, a művelt Európa, törjük a fejünket azon, hogyan lehet embereket vízből menteni, ahelyett, hogy az úszást tanítanánk. Kitalálunk mindenféle ügyes mentő szerkezeteket, de mikor vannak azok kéznél, amikor valaki fuldoklikP"' Az ekkoriban kialakuló polgári-nemzeti sport- mozgalmaknak, valamint az egészséges versengés jellemformáló szerepének hang- súlyozásának köszönhetően előtérbe kerültek a különféle versenysportágak, melyek között az úszás is helyet kapott. Mindezek mellett a század elején dúló napóleoni háborúk is hatással voltak az úszás népszerűségére és fejlődésére: kimutatások sora bizonyította, hogy a katonai veszteségek jelentős részének vízbefulladás volt az elsőszámú oka.1 2 A harcok lezárultával ezért Európa-szerte folyókon, tavakon kosaras fauszodák egész rendszerét építették ki, bár ezeket eleinte csak katonák használhatták. Az 1820-30- as évektől kezdődően azonban az uszodák többségét megnyitották a polgári lakosság számára is. Ezek a javarészt folyókon létesített uszodák olyan, korláttal, kabinsorral, járdával felszerelt faépítmények voltak, melyekben állandó volt a víz sodrása, ezért a vízbe olyan kosárszerű faszerkezetet lógattak, amely megakadályozta, hogy az úszókat elsodorja a víz. Ezekben az uszodákban indult meg a 19- században a tömeges úszásoktatás, és kezdődött meg az úszás tömeg- és versenysporttá válása. Magyarországon az európaihoz hasonló folyamatok határozták meg a fürdő- és úszókultúra alakulását. A római kori élénk fürdőéletet követően évszázadokig tartó hanyatlás következett be, csak az Árpád-korban figyelhető meg lassú fejlődés. Hazánkban is a reneszánsz hozott látványos fellendülést, amelyet a törökkor gazdag, de a hazai hagyományoktól eltérő fürdőkultúrája követett. A törökök kiűzését követően, akárcsak Európa más részein, a felvilágosodás eszméi határozták meg a közgondolkodást. A testnevelés, testedzés felértékelődése nyomán egyre nagyobb igény mutatkozott az úszás iránt a polgárok, nemesek körében. Ugyanakkor az igen gyakori vízbefúlásos halálesetek miatt a hatóságok ebben az időben határozottan tiltották a szabad vizekben való fürdőzést. Ez viszont igen megnehezítette az úszni vágyó emberek dolgát, ezért a 18. század második felétől mesterséges, biztonságos fürdőhelyeket létesítettek a nagyobb tavakon, folyókon. Ezek az ún. fürdőházak méretüknél fogva úszásra kevésbé, inkább csak fürdőzésre, tisztálkodásra voltak alkalmasak. Az első valódi uszodának tekinthető létesítmény 1817-ben nyitotta meg kapuit a Duna fővárosi szakaszán a mai Lánchíd közelében. Ezt a modern, ugróállványokkal is felszerelt fauszodát azonban csak katonák használhatták, civilek ritkán vehették igénybe az uszoda szolgáltatásait. Ugyanakkor az egyre divatosabbá és népszerűbbé váló úszásnak köszönhetően 1829-ben már külön polgári uszodája is lett a fővárosnak. Itt 1836-tól már a katonaihoz hasonlóan nagy, 36x14 méteres vízfelületű medence várta az úszókat. Az 1830-40-es években aztán sorra nyíltak a Duna-uszoda, kosárfürdő névvel is illetett fauszodák a fővárosban, ezeket a férfiak és a nők sokáig csak váltott műszakban használhatták: pl. délelőtt csak 1 Bakó Jenó': Az úszás története. Bp., 1986. 93. p. 2 Bakó J. i.m. 95. p. 36 ESZTERGOM ÉVLAPJAI 2017.
