Esztergom Évlapjai 2009

Kora Antal: Esztergom vármegye a XIX. századi megyetérképeken

tése, nagyüzemi állattartás stb. A Korabinszky Atlasz az előbbiektől eltérően, elsősorban a vallási és nemzetiségi megoszlásra helyezi a hangsúlyt, a gazdasági téren csak egy-két üzemet jelöl. A Görög—Kerekes Atlas, ha nem is nagy számban, de jelöl bányákat, vízimalmokat, szőlőművelést. Fő különbség a két térkép között az, hogy az elsőben utak egyáltalán nincsenek jelölve, a második viszont ötfajta utat különböztet meg. Az így feltáruló az úthálózat jelzi a megye szerepét az ország közlekedésében, itt húzódott a korabeli Magyarország legfontosabb útja, a Bécset, Budával öszszekötő, megfelelő számú postaállomással (Dorog - Nyerges-Újfalu - Neszmély - O-Szőny) ellátott Posta út A Gönczy—Kogutoivicz Atlasz azt tükrözi, hogy az előzőekhez képest a közútszerkezet nem sokban változott, viszont jelentősen megnőtt a vasutak és a gőzhajózás szerepe. Esztergom megyében két „vaspálya" működött. A Budapest - Vác - Párkány - fővonal az Esztergom - Nána vasútállomásnál ágazott el Kőhídgyarmat - Kéménd - Bény állomásokon át Érsekújvár illetve Köbölkúton át Pozsony felé. Aki tehát vonattal utazott Budapestről Esztergomba, az Esztergom - Nána vasútállomáson leszállt és kocsival Párkányon és a pár évvel később megépített Mária Valéria-hídon átkelve jutott el céljához. A fejlődés azzal a következménnyel járt, hogy a század közepi viszonyokat tüktöző térképeken jelölt, mintegy 25-30 hajómalomból ekkorra, csak egy-kettő maradt, mivel részben betiltották azokat, mert zavarták a hajózást, részben pedig tönkrementek, lévén nem bírták a versenyt a gőzmalmokkal. Ugyancsak eltűntek a kisebb patakokon működő vízimalmok is. A vasútvonalakkal párhuzamosan megjelentek a távírdai állomások is, és szinte minden faluban volt posta, mely több helyen takarékpénztárral együtt működött. Jellemző mindhárom térképre, hogy bár jelölik a patakokat, nevüket nem tüntetik fel. Ennek valószínűleg a XVIII. század végi és a XIX. század eleji szélsőséges időjárás volt az oka. Ebben az időben gyakran száradtak ki a tavak és a patakok, esős időben pedig új tavak, mocsarak keletkeztek. Az igen részletes katonai felméréseken is inkább csak olyan általános nevek olvashatók mint Tó vizek (Kétyi-víz), vagy a patak név helyett, árok (Öreg-árok, Malom-árok). A század közepén a vízszabályozás korában már megjelenik a Párisi-csatorna földrajzi név is. De az előbbieket támasztja alá, hogy a Gönczy—Kogutowitz atlaszlap a Párkányi járás déli részén nagy mocsaras területeket jelez név nélkül, holott korábban ott csak egy név nélküli kis patak volt feltüntetve. 120