Esztergom Évlapjai 2009

Kora Antal: Esztergom vármegye a XIX. századi megyetérképeken

Kéménd - Gyiva Egyéb lít: Párkány - Ebed - Musla - Bátorkesz, Ebed - Karva - Mocs Vizek: Farnad - Kéty és Bény között ábrázol egy Garamba ömlő patakot név nélkül. Újfalu - Köbölkút - Kőhid Gyarmat között egy széles mocsaras vízfolyást, szigetekkel Bátorkeszi - Bucs - Ebeden át egy patakot, amely a Dunába ömlik. Hegyek neveit nem említi, de ábrázolja a Nagyhegyet Köbölkút és KisÚjfalu felett, és Béla fölött a Bélai hegyet. A Gönczy-Kogutowitz Atlasz az alábbi földrajzi neveket tünteti fel: Kiírással jelölt Puszták: Káptalan, Ebedi, Rigái, Kis-Tata, Kékitő, Kéméndi, Seres, A. és F. Macskás, Leándi, Kétyi, Kurali, Farnadi peres, Iklád, Mácsi, Hidegvölgyi, Farkas, Szent István halmi, Arad, Szélhordá, Antalházi, Öriás, Kis Somlyá, Mocsi, Lukavini, Nagy Pál, Bucsi, Koller, Bucsi kishomoki, Muzslai, Papp, Szent Györgyhalom, Kengyeles, Kaparás Csárda, Varjú Tanya, Kis János tanya, Zsigmond háza Víz: Kétyi víz, Párisi csatorna Mocsár (jelölve) Bucs - Ebed között. Csata: 1683 Párkány A megyetérképek összevetése A három térkép alapján összeállított táblázatok és kiegészítések összevetése révén több szempont szerint is elemezhetjük a térképeket. Először vizsgálhatjuk az átadott információ mennyiségét és minőségét. Eszerint megállapítható, hogy a legtöbb falut (Dörfer) a Korabinszky Atlasz jelöli. Falunak tekinti valamennyi városin kívüli települést. A Görög—Kerekes Atlas, amely gyakorlatilag az előbbivel egyidejű, sok települést pusztaként jelöl (Praedium), írásban jelöli szállásokat és térképjellel a majorokat. (2-3 majort „Mayerhöfe" a Korabinszky Atlasz is jelöl.) Érdekes, hogy a század végére a Gönczy—Kogutowicz Atlasz szerint a falvak száma fogy, a mezővárosok és a puszták és majorságok száma növekszik. A „pusztásodás" folyamata nyilvánvalóan összefügg az 1848-as jobbágyrendeletekkel, az ezt követő birtokátrendeződéssel, a mezőgazdaság kapitalizálódásával - földbérletek, az iparnak szükséges növények termesz119