Esztergom Évlapjai 2000

BODRI Ferenc: Etűdök Babitsról

Csinszka és Babits „Egy rejtelmes varázsú sípszó: valami Circe vagy Kalipszó" - olvasom a datálatlan töredéket a„Babits-összesek"záradékaiban. Születésének időpontja ismeretlen, indítékai ugyanígy: versforgács, „szösszenet" az életút áramlatai alól. Nem is állítanám, hogy a hirtelen fellobbanás „Csinszka-versei" sorába illeszthető, bár hasonlók illesztgetését többen megkísérelték előbb. Elsőként Gál István, aki egy apró könyvecskében (Babits és Csinszka -1979) ismert emlékezésekre támaszkodva próbálkozott a kézirattengerből kihalászgatni olyan töredékeket, amelyek már az alakulása idején köztudott kapcsolat lírai élményeit sejtetik. Szép tanulmánnyal és kellő dokumentációval, egyetlen Csinszka-levél és 16 Babits-levél kíséretében formálta újjá a „lobogó szenvedély" és a „vággyalfűtött rossz kohó" rövidségével is izgató történetét. És bár az itt gyűjtött töredékversek zöméről („Nem lobogok, mégis égek" - „Boldog vagyok, mint senki más" - Jó volna most kívül állni" stb.) a „fogantatás" első olvasásra nyilvánvaló, a „maradék" iránt nem alaptalan fenntartásokat emelt Rába György, Babits művének kitűnő monográfusa. Majd néhány pontatlan olvasatot is korrigálva a még menthető versanyag gondozója, Melczer Tibor a csokorba új szálakat kötött (pl. Pihenés), folytatva Rába és mások tartózkodását, vállalva intelmeit. Aligha növelném a bizonytalanságot az elzárkózó költő által mellőzött, de szemérmesen megőrzött töredékek nehezen azonosítható motivációi körül. Ez a „forrásnélküliség" lehet oka annak, hogy a friss özvegy és a megszédült költőbarát leveleinek gazdag kötetkiadásába (Kedves Csinszka! - Drága Mis! -1994) csupán két vers került. A költői hangú levelek mellett szembetűnő hiány. Az egyik vers ismert és aligha „töredék". Alkotója „azonosította", amikor a Költészet és valóság című remekmű részlete lett, az alig múlt élmény babonás hatása alatt (Nyugat 1921. január). Az „élettöredékben" írója nyilván az akkori vizslatok ordas kíváncsiskodásának elhárítására álmodja újra ellobbant szerelmük lírai történetét. Soha másutt utóbb. Nem kevés önvád a sorokban és a szándék mögött. A „Furcsa elmenni délre..." kezdetű töredék a szöveggondozó, Nemeskéri Erika alapos utószavának zárlata lett. A „versindítékokhoz" Török Sophie jegyzete kínál kulcsot a kézirat hátoldalán: a verset egy külhoni látogatásról hazatérten írta Babits (1934. november), amikor Csinszka haláláról (október 24.) értesült. Halottak napján egy új halottra gondol, az „élve némák" sorában „nehéz szívvel" borzolja újra az Esti kérdés látszólag elcsitult tengerét. Talán az elkerült találkozások, az elmaradt búcsúvétel helyett. Az új gyűjteményben a levelezés katalógusából ismert több közül Csinszkától 28 levél és nyolc írásos üzenet található. Velük párhuzamban 16 Babits-levél, amelyek a Kárpáti Aurél számára 1937-ben készült gépiratváltozatokból ismeretesek. A levélváltások aligha teljesek, Babits levelei nem „autográfok" tehát, gyaníthatóan „szelídítettek" a mondatai. Amikor a Márffy-család révén Csinszka hagyatéka közgyűjteménybe került (1960), a letét Babits kéziratot már nem tartalmazott. Kárpáti elkészült Csinszka-könyve kéziratainak változatos sorsát, a kézirat és a levélmásolatok variánsait az utószó írója ismerteti. 211