Esztergom Évlapjai 2000

ORTUTAY Andrásné: Társadalmi és egészségi viszonyok Esztergomban a XIX. század negyvenes éveiben

házasság, az újraházasodás, a járvány, a „sorvasztó nyavalyák", a csecsemő és gyermekhalál, a korai árvaság másként érintette a XIX. század emberét, mint napjainkban. S ezek a „népmozgalmi események" biztosan befolyásolták az emberek mentalitását, tetteit: magát a történelmet. A történeti statisztika forrása: az anyakönyv A modern, hivatalos statisztikai adatszolgáltatás előtti korszakból a természetes népmozgalomra vonatkozó adatokat az anyakönyvekből meríthetjük. Az egyes római katolikus egyházmegyék és protestáns közigazgatási egységek már a XVI. században vezették a kereszteltek anyakönyvét. A XVII. század elején a nagyszombati zsinat, illetve Forgách Ferenc és Pázmány Péter esztergomi érsekek kötelezővé tették és ettől kezdve gyorsan terjedt a „matricula" intézménye az országban. Vezettek anyakönyvet a keresztelésekről, házasságkötésekről, elhaltakról, bérmáltakról és az egyházközség lélekszámáról. A XVIII. század második felében az abszolutista állam növekvő adatéhsége az anyakönyvezést fontosabbá, így pontosabbá, rendezettebbé tette. II. József állami rendeletekkel szabályozta az anyakönyvek vezetését, s hitelesnek ismerete el a római és görög szertartású katolikus egyházak anyakönyvein kívül a protestáns és görög keleti lelkészekét is. (Az izraeliták csak 1840-ben, az unitáriusok 1848-ban nyerték el ezt a jogot.) A reformkorra befejeződött az anyakönyvezéssel kapcsolatos jogszabályalkotás. Az 1827. évi 23. tc. rendelkezik „Az egyházi anyakönyvek másodpéldányban a törvényhatóságok levéltárában helyezéséről és ott leendő őrzéséről." Megindult az egységes formula-rendszer kidolgozása, az anyakönyvek magyar nyelvűvé váltak. A keresztelési, házassági és halotti anyakönyvet a lelkészek két teljes példányban voltak kötelesek vezetni s a másodpéldányt minden év végén lezárva, hitelesítve az illetékes törvényhatóság levéltárába küldeni 9 így - a bennük lévő sok adat alapján - az anyakönyvek a legalkalmasabb források egy kisebb- nagyobb közösség demográfiai viselkedésének megrajzolására, történeti szociológiai vizsgálatok elvégzésére. A születések és halálozások száma aránylag pontosan megállapítható, következtetni lehet az adott népesség egészségügyi körülményeire, esetleges járványokra, balesetekre, elemi csapásokra, különleges halálokokra. A keresztelési anyakönyvekből megállapítható az ikerszülések és az apa halála után született gyermekek száma. Vizsgálható az adott közösség több társadalmi szokása: a keresztnévadás rendje, a házassági tanúk és keresztszülők összetétele, az özvegyek újraházasodási szokásai és esélyei. Az annales formájú anyakönyvekbe az egyházközség életének fő eseményei is bejegyzésre kerültek. Nem hanyagolható el, hogy olyan 9. A népmozgalom: 8. - FARAGÓ Tamás: A történeti demográfia főbb forrásairól, in: Rendi társadalom - polgári társadalom 2. Gyula, 1989- 430. - KÁNTOR Klára: A nemesi genealógia forrásai a Nyitra vármegyei levéltárban, in: Komárom - Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára Évkönyv 92. Esztergom 1992.982