Esztergom Évlapjai 2000

ORTUTAY Andrásné: Társadalmi és egészségi viszonyok Esztergomban a XIX. század negyvenes éveiben

ORTUTAY Andrásné TÁRSADALMI ÉS EGÉSZSÉGI VISZONYOK ESZTERGOMBAN A XIX. SZÁZAD NEGYVENES ÉVEIBEN Bevezetés „így aztán az egykorúak ... nemegyszer úgy érezték, hogy olyan új és gyorsan változó világban élnek, mely bámulatos vagy éppen fantasztikus lehetőségeket rejt magában, de ugyanakkor zavarba ejtően bizonytalan és állhatatlan."

1 A megállapítás illik - valószínűleg - a történelem bármely korszakára, napjainkra éppúgy, mint a XIX. századra. E század valójában hosszabb is volt száz évnél: a XVIII. század végén indult és csak a XX. század elején fejeződött be az a fejlődés, amelyet kettős forradalomnak nevezhetünk. Az európai fejlődés „fennsíkján" egy új, fejlettebb világ született - ha nem is mindenütt egyenletes mértékben és annak minden árnyoldalával. Ezt a „fennsíkot" hatalmas „peremvidékek" vették körül. Ide tartozott a Habsburgok birodalma, benne Magyarország is. Ez a struktúra azonban nem volt merev: a „fennsík" hatott a „peremvidékre", eszméi előbb, mint gazdasága és társadalma. A Habsburg Monarchia merev, konzervatív rendjén II. József Don Quijote-i kísérlete ütötte az első rést. A XIX. század első felében pedig az épület tovább repedezett érlelődött 1848 tavasza. Magyarországon az 1840-es évek a reformkor talán legfontosabb évtizede volt. A nemesi reformellenzék egyre határozottabb tudatossággal rendezte sorait. De már egyre követelődzőbben jelentkeztek a belső ellentétek: Széchenyi és Kossuth, ellenzékiek és konzervatívok, magyarok és nemzetiségiek között. A vizsgált négy évben - 1840 és 1843 között - négy országgyűlés ülésezett: 1839- június 2-ától, 1840. május 31-ig, és 1843. május 18.-tól 1844. november 13-áig. A követek tették a dolgukat: folytak a viták, készültek a feliratok, a királyi elutasítások és leiratok. Az ülések hevesek, néha botrányosak voltak. Az eredmények ugyan nem lebecsülendők, de 1844-ben Kossuthnak is meg kellett állapítania: a nemesség egyedül nem képes az átalakulás megvalósítására. Tehát nálunk is érlelődött 1848 tavasza: tevékenykedtek a megyék, a városok, megjelent a Pesti Hírlap, megalakult a Nemzeti Kör s már 1841-től kifejezte fáklyászenével - politikai akaratát a pesti ifjúság. Megjelentek a modern pénzügyi élet és ipar első csírái, 1842-ben rakták le a kor szimbólumává emelkedett Lánchíd alapkövét. Ez volt a nemzeti kultúra egyik legnagyszerűbb korszaka: 1842-ben indult Petőfi pályája, ebben az évtizedben születtek a nemzeti romantika legnagyobb alkotásai. Az is szimbolikus 1. KOSÁRY Domokos: Újjáépítés és polgárosodás 1711 -1867 Bp. 1990.45. 79