Esztergom Évlapjai 2000

DOBAY Pál: Német kísérlet a Budapest-körüli német ostromgyűrű áttörésére a Pilisen át 1945. januárjában

- Gyerekek! Sajnos abba kell hagynunk a tanítást. Német katona bácsik érkeznek ide és iskolánk

5 lesz a szállásuk. Adok mindenkinek egy füzetet és egy ceruzát. Minden nap írjatok három sort> hogy el ne felejtsétek az írást. Másodikos elemisták'' voltunk. Egyikünk sírva fakadt erre

5, én viszont nagyon megörültem. Eleinte ment is szépen a „három sor naponta". Ám rövidesen annyi érdekes dolog történt, hogy „nem értem rá" a leckeírásra. Megérkeztek a németek. Órákig bámultuk alig ötéves öcsémmel azt a négy ágyút

6, amelyet egy-egy féllánctalpas vontató húzott, rajta a tüzérekkel. Azonnal meg „kellett" néznünk a Dorog felé vezető úton összerogyott és el is hullott katonalovat. Egy gyerekszerető, kedves német altiszt délutánonként rendszeresen játszott velünk, nyilván a saját gyerekeire gondolva. A hozzánk beszállásolt barátságos fiatal százados

7 nem akadályozta ugyan a leckeírást, de tisztiszolgája elvitt megmutatni a fagázzal működő teherautót, megcsodálhattam a kétéltű terepjárókat és nagyon tetszettek a különféle páncélosok. Egyszóval igencsak „lekötött" a háború, és nem maradt időm a „napi három sorra". Karácsony felé - noha változatlanul élveztem a háborút - komolyabbra fordult a helyzet. Esténként láttuk a csillagtalan égen az ellenséges repülőgépeket kereső fényszórócsóvákat. Olykor hallatszott már a Budapest körüli ágyúdörgés, és szüleink egyre riadtabb arca, meg a gulyáságyú

8 mellett állva evő komor katona végképp „felmentett" a távoktatás eme nem mindennapi módjától. Karácsony első napján reggel fél 9 óra körül éppen a házunk előtt állt meg a Dág felől érkező első T-34 típusú szovjet harckocsi. Ettől a perctől egészen más arcát mutatta a háború. A legelső szovjet katonáktól nem kellett félnünk. Egyszerűek voltak, békések, nyugodtak és természetesek. Egyáltalán nem ilyen ellenségkép élt bennünk róluk. Hanem az őket követő megszállók!... Ma már egyre kevesebb idős ember él a faluban, aki emlékszik még a feltört borospincékre, a sikoltozva menekülő lányokra-asszonyokra (hányan nem tudtak megmenekülni...), a hivatalosan is engedélyezett, de legalábbis elnézett szabad rablásra. Ekkor eltűnt a különbség Tiszt és sorkatona között. Egyformán rabolt, egyaránt „zabrált"

9 mind a kettő. Máig csodálom, hogy ezek a vad, minden emberségükből kivetkőzött ókori barbárok mégis mennyire szerettek bennünket, gyerekeket. Könnyezve babusgattak egy csecsemőt, 3. Csolnok-Auguszta bányatelepi elemi népiskola. Ma Csolnok-Rákóczi telep a helység neve és ugyanitt van az általános iskola. 4. Mai szóval „alsó tagozat, második osztályos általános iskolai tanuló." 5. Kelenföldi Rezső, ma Piliscsaba-Klotild ligeten él. 6. Ma üteget mondanék, 4 db 122-es löveggel. 7. Kari Lürs volt a neve és túlélte a háborút. 8. A mozgó tábori konyha neve bakanyelven. 9 A „szabiraty" orosz szó akkor elmagyarosodott alakja. Jelentése: begyűjteni, összeszedni. 220