Esztergom Évlapjai 2000

BODRI Ferenc: Etűdök Babitsról

beszámolóban Zádorról Rabinovszky Máriusz, és ez talán a legnagyobb „hommage", amit a művész a hazai kritikától ebben az időben kapott. Elek Artúr az 1927-es firenzei grafikai kiállítás katalógusának előszavából idézi Aniceto del Massa értékelését: „Zádorról elmondja, hogy festő is, és hogy kedves eljárása a vernis mou. Számos híres vedutás sorozata van, melyeken az építészeti elemeket technikai tökéletességgel és nagy komponáló biztonsággal ragadta meg..." Az említett elismerések természetesen érvényesek a Múlt és Jövő című folyóirat támogatásával 1925-ben megjelent, 11 litografált lapból álló Budapest-mappára is. A Szinyei Társaság folyóirata, a Magyar Művészet számai hirdetik: a művésznél 10 pengő ellenében kapható. És áll ez a Múlt és Jövő szerkesztőinek és olvasóinak összefogásából megvalósult szentföldi utazás során készült rajzokra, de különösen az ezek nyomában alkotott és 30 rézkarcot őrző mappa lapjaira. A sorozat egy-egy „vedutáját" felidézve az albumról a Múlt és Jövő egyik 1927 végi számában a főszerkesztő, Patai József írt, az útról és eredményéről Fónagy Béla a Magyar Zsidó Lexikon lapjain (1929). A művészt az ekkor hosszadalmas és korántsem veszélytelen útra sokféle szándék és kíváncsiság sarkallhatta nyilvánvalón. Jól sejti ezt Babits. Aligha csupán a folyamatos és több évszázadon át eleven vágyódás, a bibliai tájak és városok látása vezérelte a húszas évek közepe táján ide érkezőt. Biblikus ihletésű vágyakozásra magyar példa adódott bőségesen. Festői is, elég talán Csontváryt említeni. De az 1917-es Balfour-nyilatkozattal, a brit mandátummal, a lassacskán csordogáló betelepülésekkel, a „zsidó honfoglalással" új érdeklődés növekedett Palesztina iránt. Egyidejűen fokozódott a feszültség az ott élők és a betelepültek között. Az egykori haditudósító rézkarcai ezt az új ellentmondást ugyan nem sejtetik. A festő békét kívánna látni és láttatni az élő bibliai vidékeken. Csendességet, otthont alkotó munkát a kereszténység és a zsidóság, a helybéli mohamedánok és a zarándok „megrebiták" (nyugat-afrikai arabok) szent helyei, az ott élők és a látogatók körül. Babits nem kevésbé tájékozott a húszas évek Palesztinájának „áramlatairól". A lapok szépségében alkotójuk többforrású nosztalgiáját, az időszerűtől való nemes tartózkodásait értékeli. A „megbízatáshoz" a költő talán a két közeli jó barát: Elek Artúr vagy Beck Ö. Fülöp „közvetítésével" juthatott. Elek Artúr a Nyugatnak és a Magyar Művészetnek egyaránt kedves munkatársa volt, és 1927-ben a sorozatos újságcikkek és a változatos folyóirattanulmányok mellett két könyve is megjelent: A reneszánsz művészetéről és a Három művésznemzedék. A szobrász 1927 májusában éppen Babits mellszobrát készíti a sok korábbi „irodalmi megbízatások" után. A „felkérésre" így több alkalom adóhatott, akár a Centrál kávéház Nyugat-asztalánál, a költő még személyesen is találkozhatott Zádor Istvánnal. így kerülhetett a rézkarcmappa Babits kezébe. A karcok mestere személyesen köszönhette meg az ihletett bemutatást, hiszen a gondosan megőrzött dokumentumok hagyatékában levele nem található. Babits Mihály sem sokat pihenhetett a Halálfiai tavaszi megjelenése után. Megkezdődött a Baumgarten-hagyaték körüli viharos perlekedések sora, lassanként már 197