Esztergom Évlapjai 2000

BODRI Ferenc: Etűdök Babitsról

megindulnak az önjelölt díjra várók korai rohamai. Az író sorozatban nyilatkozik a regényét követő támadások kegyetlen asszói során. A költő készül a maga 25 éves jubileumára, közben Ady Endre félszázadának sejthetőn komor ünneplésére ugyanígy. Berzeviczy Alberttel tavasz óta tart és folytatódik „a kettészakadt irodalom" polémiája Ady művének hatása és értékelése körül. Ignotussiú is folytatja „az indiszkréció-vitát". E nyáron Esztergom lejtője sem hoz oly nagy enyhülést, az esztendő bajokkal, vádaskodásokkal és mentegetőzésekkel zsúfoltra sikerült. „A Martinuzziak kora jött újra..."- jósolta márciusban, a Politika című versének elején. Az előző évben, a Múlt és Jövő novemberi számában jelent meg beszélgetése Komlós Aladáml „a zsidókérdésről", újabb támadások rohamait zúdítva akár az Új mythológia vagy a Psychoanalysis Christiana költője felé. A családban - mondta Komlós kérdéseire „<elvileg az antiszemitizmusnak a puszta lehetősége sem volt meg számomra... (egyetemi időmben) egyenesen a magyar művelődés mentsvárának kezdtem tartani a zsidóságot... De ha a kommün alatt talán csírázni kezdett bennem valami antiszemitizmus, a kurzus alaposan kiölte... az emberiség és a zsidóság szempontjából szimpatikusnak találom a zsidóság megőrzésének törekvéseit., szimpatikus a fajok önfenntartási ösztöne..." - folytatódik a beszélgetés. „Engem már sokszor és sokféleképpen támadtak s főleg sokféle okért; támadtak cikkben, könyvben ésfolyóiratban; támadtak jobbról és balról; mert modern vagyok és mert konzervatív; támadtak mint szocialistát és mint fajvédőt; mint filoszemitát és antiszemitát; mint pártembert és mint csapodár árulót (holott én mindig egy voltam és mindig én voltam); támadtak ellenségeim és barátaim..." - idézi egy tanulmányában Gál István, a költő egy évszám nélküli jegyzetét (Babits zsidószemlélete - MIOK Évkönyv, 1973/74.110-129). És mivel egy hasonló indítékú megközelítés során Reichardt Piroska csupán a költő lírai alkotásaira figyelmezett (IMIT Évkönyv -1942.), Gál inkább néhány korábban ismeretlen vers, főként a Halálfiai című „Bildungsroman" adataival és helyzeteivel, az ifjúkori jó barátok (Kún József), a korai példaképek (pl. Kiss József), majd az ótestamentumi próféták (Jónás, Jeremiás, Dávid, Dániel, Jób) és történetek felidézésének elemzésével, a húszas évek elején írt lírai forgácsok sorozatával mélyítette el a költő „zsidószemléletének" vizsgálatát. A töredékekben Babits „önmagát állítja az üldözött zsidókkal egy sorba" a keményebb zaklatások idején. Az alapos és úttörő szándékú elemzésben Gál István ismert életrajzi adatokat emh't, Babitsnak „a fajmagyarkodástól" való sorozatos elhatárolódását és tartózkodásait, nyilvános vétóit ezek feltűnése során. Egy 1913-as kéziratból idézi a Társadalomtudományi Társaság részéről Jászi Oszkár kérdéseire írt válaszait. „A zsidókérdés Magyarországon" ankétjára a Huszadik Században megjelentek gyűjteményét a Zsidókérdés, asszimiláció, antiszemitizmus című kötet közli részben és utóbb (1984). Meglepő, hogy Gál a Komlós Aladárral folytatott beszélgetést nem említi itt. Ezt Téglás János közölte később több gyűjteményében is. Babits itt az említettek során „a kikeresztelkedés vagy cionizmus" alternatíváját is emlegeti (mint Arthur Koestler tette 198