Esztergom Évlapjai 2000

MÉSZÁROS István: Egy „teljes ember" a XIX. században: Majer István

Majer István életcélja ez volt: a lelki-szellemi-erkölcsi kultúra, a katolikus-egyetemes műveltség terjesztése főként a falusi lakosság, a parasztság, a kisvárosi-nagyvárosi plebejus-rétegek - egyszóval a nép - körében. Életrajzi adalékok Ezt igazolja, bizonyítja életrajzának néhány kiragadott adata is. 1813. augusztus 15-én született, a Nyitra megyei Mocsonok (másképpen: Sladeckovce) faluban. Az elemi iskolát Érsekújváron, a gimnáziumot az esztergomi bencéseknél végezte. 1828-1834 között volt papnövedék Nagyszombatban: itt magyar nyelvművelő egyesületet szervezett, hogy az érdeklődő papnövendékek alaposabban elsajátíthassák a magyar nyelvet, jobban megismerhessék a korabeli magyar irodalmat. Ugyanitt társainak rajzot tanított, mivel nagyon jó rajzoló volt. Teológiai tanulmányainak befejezésekor még csak 21 éves, a szabályok szerint még nem volt pappá szentelhető. Ezért 1834-1836 között Pesten nevelő a Sennyey-családnál. Ez alatt jogot hallgatott az egyetemen; tudós férfiak társaságában forgolódott. Ekkor tanulta meg a rézmetszést, ekkor jelentek meg első írásai a különféle hazai folyóiratokban. Legelső tanulmányait a Tudományos Gyűjtemény közölte; ezekben a Tudományos Akadémia javaslatával kapcsolatban fogalmazta meg véleményét a magyar ábécé korszerűsítéséről. 1836. augusztus 29-én pappá szentelték a váci székesegyházban, (az esztergomi érseki szék akkor nem volt betöltve). Ezt követően előbb Muzslán, majd 1838-tól Esztergomban volt káplán. 1842-ben megszervezte az esztergomi mesterképzőt, vagyis tanítóképzőt, s annak vezető tanára lett. E rövid évek alatt sokféle témában írt könyvet: Népneveléstan (1844), A rézmetszés tankönyve (1847), Egészségtan a nép számára (1847), Liturgika-tankönyv az esztergomi mesterképző számára (1847), A tanítóképzés reformja (1848). 1848 forró márciusa után részt vett Eötvös József iskolareformjának munkálataiban; 1848 júliusában a Pesten ülésező „egyetemes tanítói gyűlés" - nevelésügyi kongresszus egyik vezéralakja; a katolikus püspökkari iskolabizottságban is vezető személyiség. Tüzes magyar érzésű emberként cikkeket irt a szabadságharc mellett, megszervezte az esztergomi honvédápoló-egyesületet. A szabadságharc bukása után az esztergomi mesterképzőt bezárták. Majert 1849 őszén a pesti egyetem hívta meg a neveléstudományi tanszékre. Professzori rangot - vélhetően korábbi hazafias magatartása miatt -, nem kapott. Az egyetemről három félév után távozott. 1850 végén elvállalta Pest város elemi iskoláinak igazgatóságát. Új tisztség, új tanúgyigazgatási forma volt ez. Eddig a katolikus népiskolák egy-egy plébániához tartoztak. Most az óvodákkal együtt Majer István igazgatása alá kerültek. Majer, mint központi igazgató sokat tett a pesti tanítók közös továbbképzése érdekében. Értekezleteket tartott, melyeken pedagógiai-didaktikai korszerűsítési témák megvitatásával foglalkoztak, pályázatokat írt ki különböző témákban. Szakkönyvtárat is létesítettek számukra. 136