Esztergom Évlapjai 2000

MÉSZÁROS István: Egy „teljes ember" a XIX. században: Majer István

Felfigyelt a városiasodás egyik sajátos jelenségére, a dolgozó nók csecsemőkorú gyermekeinek sorsára. Érdekükben, 1851-ben megalakította a Pesti Bölcsődei Egyesületet, 1852-ben megnyitotta Pesten az első hazai bölcsődét. 1855/56-ben indult meg Leo Thun bécsi kultuszminiszter nagy németesítő akciója a magyar iskolák ellen. Nyilván ez volt az oka, hogy Majer István a fővárosból egy vidéki plébániára került. A Párkány és Érsekújvár között fekvő Kürt (más néven Strekov) ez idő tájt tekintélyes nagyközség volt. Majer 1857 februárjában kezdte itt a szolgálatot, majdnem egy egész évtizedet töltött itt, az ekkor már széles körben ismert író-ember a község plébánosaként. A politikai helyzet enyhült az 1860-as években, s a kiegyezéshez közeledve, már nem akadályozta előrehaladását hazafias magatartása. 1866-ban esztergomi kanonok lett, majd különféle tisztségeket viselt a főkáptalanban. 1880-ban címzetes püspökké nevezte ki a király, s elnyerte az esztergomi díszpolgári rangot is. Esztergomban érte a halál, 1893- november 21-én. Kerek 80 esztendőt hagyott maga mögött, amikor az esztergomi belvárosi temetőben eltemették. Sokirányú munkálkodás Teljes ember, sokszínű ember volt Majer István, ezt tükrözi hat évtized másokért végzett munkája. Igen széleskörű tematikát öleltek fel cikkei, tanulmányai a különféle társasági folyóiratokban (Regélő, Honművész, Életképek, Rajzolatok, Kassai Képes Újság, a lipcsei Illustrierte Zeitung), illetve füzeteiben, könyveiben. Milyen témákkal foglalkozott? írt vallásos, köztörténeti, egyháztörténeti, művészeti, művészettörténeti, régészeti, műemléki, néprajzi témákról, közzétett útirajzokat, tájleírásokat. Behatóan foglalkozott pedagógiai kérdésekkel, (bölcsőde, óvoda, népiskola, tanítóképzés, tanítóegyesületek). Tanácsai szerint rendezte be 1845-ben Esztergomban - a hazánkban ekkoriban még új intézménytípusnak számító - nőnevelő intézetét Nedeczky Katalin. Publikált az árvaházakról, valamint „A tompaeszűek neveléséről", vagyis az értelmi fogyatékosokkal való foglalkozásról. Ekkor ez egészen friss témája volt a pedagógiai szakirodalomnak. Izgatták őt a falusi népoktatás akkortájt felmerült korszerűsítési törekvései és problémái: „a gazdászat tanítása" a kertészet, „gyümölcsészet", zöldségtermesztés tanítása; „falusi ipartanodák", selyemhernyó tenyésztés. Hangoztatta a népiskolai tanulók körében elterjesztendő színjátszás szükségességét. S ennek elősegítése érdekében maga is több kötet iskolai színdarabot írt. Igen sokat foglalkozott a népszokásokkal, a különféle ünnepek, jeles napok falusi játékaival, a betlehemezéssel, pásztorjátékkal. Kedvelt foglalatossági területe volt a néprajz: írt a muzslai népviseletről; muzslai népdalokat, tájszavakat, szólásokat, közmondásokat gyűjtött a Tudományos Akadémiának, 137